Feel so close / hungarian/

1. fejezet

Christian szemszöge ( 2 héttel korábban)

-Christian...- lépett be apám a dohos szobába, ami nagyjából az egyetlen hely, ahol önmagam lehetek. A falak vizesek és kopott szürkék, a bútorokat pedig vastagon borítja a por. Ahogy a karcsú férfi rálépett a koszos padlóra, az nyikordult egyet, én pedig összehúztam sötét szemöldököm. - El kell intéznünk egy fontos dolgot, melyet most rád bízok... - kezdte szigorúan. A fények táncot jártak ráncos bőrén, ahogy beszélt.
- Caughty úrral kapcsolatos? - kérdeztem gyanakvóan.
- Nem. A lányával.

A mi családunk már évtizedek óta harcban áll velük, eddig csak kisebb rablások, verekedések voltak köztük, most azonban megtörtént a legrosszabb, amire számítottunk. Apám testvérének vére Sebastian Caughty kezéhez tapad. Ahogy ismerem a családunkat, az övék semmi jóra nem számíthat.
- Mi lenne a feladatom? - sóhajtottam kelletlenül. Apám tekintete elsötétült, és halkan válaszolt.
- Öld meg.
                              

****
Rose szemszöge 

Ma különösen könnyen keltem fel, annak ellenére, hogy hétfő van. A szokásos reggeli rutinom után gyalog indultam el a suliba. Már egy hete az a hír járja, hogy egy új srác érkezik a suliba, emiatt mindenki teljesen be van pörögve. Engem mondjuk nem érdekel különösebben, biztosan valami felfuvalkodott hólyag lesz.

Az utam a második emeletre vezetett, a barátnőim már izgatottan rohantak elém.
- Rose, képzeld láttuk az új srácot! - ujjongott Clara.
- De nagyon fura, tök zárkózottnak néz ki - folytatta Anne.
Én csak nevettem rajtuk, továbbra sem érdekelt annyira az a bizonyos srác. Unottan indultam el a folyosón a termünk felé, ami bal oldalt a harmadik volt.
Az ajtó mellett állt egy számomra ismeretlen fiú, aki felhúzott szemöldökkel bámult. Barna szemében volt valami, amitől a hideg futkosott a hátamon. Széles arccsontja szigorú megjelenést kölcsönzött neki, karba tett keze pedig csak fokozta a hatást.
- Jézusom, Rose, a szexi ismeretlen téged néz! - suttogta a fülembe Clara.
- Képzeld, észrevettem - kuncogtam halkan. - Ja és nem szexi. Maximum átlagosnak mondanám - forgattam a szemem, mert Clara-nak minden második fiú szexi.
Az idegen fiú óvatosan balra döntötte fejét, majd nyelvével benedvesítette ajkait. Ellökte magát a faltól és megindult felénk, de hirtelen irányt váltott, és a mosdók felé ment tovább. Lábával berúgta az ajtót és eltűnt mögötte.
- Hú... - nyögtem fel. - Ez a srác valóban elég furcsa - dünnyögtem, miután a szívverésem visszaállt a normális tempóra. -Van benne valami...valami ijesztő...- suttogtam.

  ***

Christian szemszöge

Ezelőtt még soha nem láttam ehhez foghatót. A lány gyönyörű volt, mintha valami magazinból vágták volna ki. Barna haja lágy hullámokban omlott vállára, széles mosolya pedig teljesen megbabonázott. Meg kell őt ölnöm, emlékeztetem magam újra és újra .
Gondolataimból a csengő zökkentett ki. Elhagytam a mosdót, majd sietősen végigmentem a folyosón egészen a termünkig. Még jópáran a terem előtt lézengtek, többnyire fiúk, de akadt közöttük néhány lány is.
-Csá haver!- jött oda rögtön egy alacsony, de tekintélyes megjelenésű srác. - A nevem Simon. Te új vagy, igaz?- érdeklődött már-már erőltetett mosollyal.
- Igen - válaszoltam enyhén felhúzott az szemöldökkel.
- Oké, fasza. Gyere be, tesó! - gondoltam szólok neki, hogy nem vagyunk se haverok, se testvérek, de inkább hallgattam, mert olyan érzésem  volt, hogy vele nem ajánlatos összeszűrni a levet.
A teremben elég sokan voltak, és mindenki ránk figyelt. A falak fehérre voltak meszelve, a padok pedig 5 sorban voltak elrendezve.
Semmi kedvem nem volt a fürkésző tekintetekhez, vagy épp a kínos ,, Christian vagyok és a kedvenc állatom az elefánt" típusú bemutatkozáshoz, ezért odamentem az első üres helyre , amit megláttam, és a mellette ülő csajra néztem.
- Szabad ez a hely? Vagy ül itt valaki?- kérdeztem egyszerűen.
- Ömm...Izé...-hebegett egyre vörösödő fejjel. -Igen, nos... Ez... Ez a te helyed.
- Ó, király - dünnyögtem. Sosem értettem, hogy miért váltok ki ilyen reakciót a lányoknál. Nincs bennem semmi különös.A hajam és a szemem unalmas barna színű, az arcom pedig túlságosan csontos és kemény vonású. Ráadásul a szemöldököm leginkább egy hernyóra emlékeztet

   Az óra viszonylag gyorsan elment, az elején a tanárnő bemutatkozott, majd kissé vontatottan megtartotta az órát. Hát itt sem a töri lesz a kedvencem, annyi szent.
Kicsengetés után pár perccel már a folyosón sétáltam, hátha újra felbukkanik a Caughty-lány. Sejtésem beigazolódott, fél perc sem kellett és megpillantottam a barna hajzuhatagot. Ajkai széles mosolyra húzódtak, miközben hallgatta egyik barátnőjét. Amikor azonban felpillantott rám, összehúzta szemöldökét, és kérdőn nézett a másik lányra, majd szilárd arckifejezéssel megindult felém.  

 - Te vagy az új gyerek, igaz? - kérdezte dühösen.
 - Nagyon úgy néz ki - röhögtem.
 - Miért bámulsz? Van rajtam valami nevetséges? 
Ó, ha ő azt tudná... Ha kedves lennék vele, csak megkedvelne, ami jelen pillanatban kicsit sem lenne előnyös.
 - Ebben az iskolában már rá sem lehet nézni senkire?- röhögtem fel.- Bocsánatot kérek amiért fél másodpercig rajtad időzött a tekintetem, akkor mostantól teljes fokú ignorálásban lesz részed - tettem hozzá színpadiasan, majd hátat fordítottam neki. 

- Azt a...- hallottam a hátam mögött egy barátnője hangját. Nem igazán foglalkoztat, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Többnyire semmi jót, mivel az apámnak sincs túl jó híre a környéken. Egész eddig nem akartam iskolába járni, nagyrészt a folytonos utazgatás és a balhék miatt, de miután apám közölte, hogy nincs több pénze magántanárra, már nem volt más választásom.