Menthető vagy menthetetlen?

1.fejezet

                              Eden

15 éves voltam mikor anyu meghalt.
Daganatos volt és már nem lehetett rajta segíteni.Akkor ha nincs a nevelőapám teljesen egyedül maradtam volna ,és egy intézetbe köttök ki.Egy fel évig össze voltam zuhanva.Nem foglalkoztam semmivel.A tanulásra magasról szartam a szó szoros értelmében.
Enni szinte nem is edtem ,ebből kifolyólag elveszítettem 10 kilót ha nem többet.Nagyon nehezen kapartam össze magad de a lényeg hogy sikerült.
Aztán teltek múltak az évek,amelyeket a tanulásnak éltem. Mindent sikerült elvégeznem szín jelesen és hibátlanul.
Elkeztem dolgozni és gyűjteni a pénzt hogyha már itt az idő megalapítsam a saját cégem.
Nos így is lett.
1 évre rá mikor töltöttem a 24.-ik életévem már elkezdődtek a munkálatok a cégem körül.
Miami tökéletes helynek bizonyult és szeretem is itt élni. A nevelőapámmal meg tartottam telefonon a kapcsolatot de akkor már legalább 3 éve nem láttam.
Ne érts félre nem azért mert utaltam meg csúnyán bánt velem.
Mert ha ezt mondanám hazudnék.
Teljesen más okból,ami nem más mint maga a hely és a ház.
Oda köt minden emlékem.
Anya.
A gyerekkorom.
Jack a kutyám.
És ezt már ott nem találom,elmúltak
Ezelőtt 5 évvel jöttem el onnnan és ez idő alatt a nevelőapám ,hívjuk a néven Joe, megtalálta a boldogságot egy másik nő mellett.
Sokat mesélt róla és Amanda lányáról Zoey-ról.Egy nap szeretem volna őket megismerni,de ekkor már a cégem bőven elindult az ég felé és nem volt megállás.
Éjjel-nappal dolgoztam hogy minden úgy és úgy legyen ahogy én azt megálmodtam,emellett napi szinten jártam el futni és heti háromszor látogattam az edzőtermet.
Egy évre rá már Miami leghíresebb cége volt az irányításom alatt.
Volt egy saját kis birodalmam amit majdnem hogy a semmiből építettem fel.
Az önbizalmam növelték a nők.
Na igen a nők.
Valakinek csak egy gyors menet kellett a főnökkel,és volt olyan is aki csak ki akart használni.
Ezért döntöttem úgy hogy egy éjszakánnál többet nem kapnak belőlem a pipik.
Egyenlőre legyen ennyi elég.

-Medy kérlek hozd be az irodámba a papírokat amiket tegnap levitték hogy nézd át és rakd rendbe.-telefonon keresztül utasítottam a titkárnőmet aki pár perccel később már kopogtatott a hatalmas üveg ajtón ami az irodamba vezetett.
Gyere be.-kiáltottam az ajtó irányába.Medy belépet az ajtón és megállt a tölgyfa asztalom előtt velem szemben.
-Tessék Mr.Gray.-tette elém a papírlapokból álló kupacot.-Mindentátnéztem és rendbe raktam.-toporgott meg mindig előtte a szőke asszisztensem.
-Elmehetsz Mendy.-közöltem vele egy kicsit hűvösen.A szemébe megcsillant valami talán harag ha jól láttam,de hátat fordítva nekem kitrappolt a helyiségből.
Na szép.Megint megharagudott.
Ezt minden héten eljátsza. Bejön toporog egy sort mondom neki elmehetsz,megvillan a szeme és kiviharzik.

A papírokat rendezgetve az asztalomon pakolászok mikor megszólal a magátelefonom.Meglepődve veszem fel mert azon csak Joe szokott keresni ő is csak este.
-Hallo,tessék?-szólok bele.
-Jó napot kívánok,Dr.Jeremy Yershy  vagyok a Miami Kórházból és Eden Grayel szeretnék beszélni.
-Nos megtalált.-válaszoltam nyugodtan ,de ekkor már a gyomrom görcsbe szorult.
-Szomorú híreim vannak számára.-itt egy kicsit csend maradt a vonal túlsó végén ,és én már azt hittem megszakadt a vonal , de aztán folytatta.-Joe Rennin-nek az ön száma volt megadva egyedüli hozzátartozónak, és sajnálattal közlöm önnel de már nem tudtunk rajta segíteni.-elsőre fel se fogtam mit hallok,leblokkoltam.Aztan szépen lassan eljutott a tudatomig a hír és meg bírtam szólalni.
-Köszönöm ,hogy értesített doktor úr.
-Részvétem fiam.-ezzel bontottam a vonalat.Semmit nem éreztem,teljesen lefagyva ültem a székben és csak arra gondoltam hogy mostmár tényleg egyedül vagyok.Felpatantam a székből és törni zúzni kezdtem.Felforitottam az asztalom ami nagy csattanásal esett a földre,a székem a szoba másik felére repült át ami neki csapódott az üveg ajtomnak és kitörte rajta az üveget.
Leroskadtam a szőnyegem közepére és behúzva a fejem kezdet el járni az agyam az emlékeken és azon a 5 éven mit elszalasztottam hogy meglátogathassam.Mardosott a bűntudat.Ez volt az első érzelem,aztán a fájdalom és megint a nagy semmi.
Nem tudom meddig ülhetem ott,én óráknak éreztem mikor is megszólalt megint a telefonom a zsebemben.Felvettem és ebbe is ugyan úgy mint az előbb bele szóltam.
-Halló tessék?
-Jó napot kívánok Mr.Gray!Gina Mia vagyok a Gyermekelhelyezési intézett vezetője és értesülve a rossz hírről Zoey Rennin már a mi intézetükben van.Arra szeretném megkérni,hogy fáradjon be mert szeretnék önnel pár dolgot megbeszélni.
-Rendben!Bemegyek.-most a másik fél bontotta a vonalat.
Mit keres Zoey egyáltalán ott?
Hisz csak Joe halt meg,vagy nem?
Na mindegy bemegyek és hátha okosabb leszek.

Már Gina irodájában ülök és beszélgetünk.
-Maga az egyetlen aki a gyámja lehet Zoeynak.Neki már csak maga maradt.
-Úgy nézek én ki mint aki az apa szerepre készült?Én erre meg nagyon nem állok készen,sőt még életembe nem találkoztam Zoey-val.
-Hát az biztos nem lesz egyszerű feladata.Van még egy megoldás,itt is maradhat de én nem kívánom egy gyereknek se ezt a helyet.Azok akik itt vannak mind nagyon rossz életett kaptak.Zoeynak legalább van hova mennie.
-Igen én ezt megértem.
De hidje el nekem én erre nem vagyok jó,nem tudnék mit kezdeni a helyzettel.
-Mr.Gray azt most lattom hogy meg van ijedve ,de ne hagyja hogy a félelme döntsön maga helyett.Itt van ez a 17 éves lány,család és minden nélkül,csak maga az utolsó esélye.Hagyná hogy itt legyen egy évet még be nem tölti a 18-at aztán meg az utcán másszkájon és ha talált munkát szerencséje van ha nem akkor az utcán alszik?-Gina nem viccelt.A lelkiismeretemre hatott
-Arról szó sem lehet!Haza viszem!-jelentettem ki magabiztosan.
Gina megemelte a telefont és szólt az egyik nevelőnek kísérje fel Zoeyt.
Pár perc múlva nyílt az ajtó,és én majd hanyatt estem.Ha ő Zoey akkor nehezebb lesz a dolgom mint hittem.Ez a lány egyáltalán nem néz ki se aranyosnak se kedvesnek sőt ahogy láttom még a tiszteletet se adja meg senkinek.Beljebb lépve az ajtón jól megtudtam nézni.
A haja tűz pirosra volt festve,a kék szemeit korom fekete smink keretezte,szép íves orra alatt a szája matt pirosra kikenve és piercing az ajkai két oldalán.
Jó alakja volt kellően domborodott minden hol ahol csak kell.
-Zoey ő itt Eden Gray-mutatt Gina rám.-A nevelőapád nevelt fia. Ő az egyetlen aki magával tudd vinni el innen messzire ettől a helytől.-mosolygot Gina Zoeyra,de a lány nem is figyelt oda rá ,engem nézett átható kék szemeivel.Megakartam szólalni de nem volt rá időm,Zoey Ginara emelete a tekintetét és megszólalt.
-Nem fogok elmenni egy bájgunárral sehová.-szikrazott a szeme és egy percig sem takarta el az utálatot irányomba. Bajgunármi?
Elegánsan felálltam a székből közelebb lépve a lányhoz és farkas szemet néztem vele egy darabig majd megszólaltam.
-Pakolj Princess,velem jössz.-gúnyos mosolyra húzva a szám figyeltem a reakcióját.
Nem reagált csak nézett a szemembe ő is.A mosolyom kezdett már leolvadni az arcomról de az övé annál inkább megjelent az arcán. Lépett kettőt felém,fel pipiskedte magát lábujjhegyre úgy hajolva egyre közelebb hozzám míg elérte a fülem és bele súgott.
-Az idegeidre fogok menni.-megfordult és kisétált az ajtón ,még arra se volt időm hogy válaszoljak,olyan gyorsan eltűnt a láttóteremből.