Lucas:
Még mindig nagyon nehéz elképzelni azt, hogy végre debütáltunk. Elég sok minden történt gyakornoki időnk alatt. Barátságokat kötöttünk, tapasztalatot és élményeket szereztünk, de most érzem, hogy meglett a rengeteg gyakorlásnak az eredménye.
Mikor csatlakoztam a céghez a koreai szókincsem elég hiányos volt, így eleinte elég nehéz volt kapcsolatokat teremtenem, viszont én meglehetősen hangos és beszédes vagyok, ezért még mindig könyebb volt, mint a többi külföldi gyakornoknak. Nagy segítség volt az is, hogy eleinte két kínai szobatársam volt: Kun és Winwin. Ők sokkal jobban beszélték a nyelvet, mint én és ebből kifolyólag jó néhány alkalommal kisegítettek.
Aztán Winwin-hyungnak sikerült. Boldog voltam, mivel nagyon megérdemelte már, hogy debütáljon, rengeteg mindent tett érte és már sokkal régebb óta volt próbaidőn, mint én, de ezzel együtt kétségeim is akadtak. Ha hyungnak eddig tartott, akkor nekem még mennyit kell várnom, főleg úgy, hogy a nyelvet se beszélem még túl jól. Ezeket a dolgokat el is meséltem Kun-hyungnak, de ő mindig bíztatott és segített nekem.
Emlékszem arra a napra amikor új szobatársat kaptunk. Kun elment gyakorolni én meg a szobában próbáltam az NCT Dream Chewing Gum koreográfiát. Hát igen akkor még elhittem,hogy Dream tag leszek. Na szóval gyakoroltam, mikor valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam és megláttam a menedzsert és egy másik srácot, akin megakadt a szemem.
Meglehetősen colos volt, jó nem akkora, mint én, de Kunnál lényegesen magasabb, viszont nagyon törékenynek látszott, annak ellenére, hogy fiú, a testalkata inkább hasonlított egy lányéhoz, akit megfúj egy erősebb szellő és eldől. Az arca felettébb aranyos volt....Na várj Lucas mit mondtál? Aranyos?! Nem, nem, nem, te ilyet nem mondhatsz egy másik fiúra! Mi van veled?!
Gondolataimból a menedzser hangja zökentett ki.
- Lucas, figyelsz te rám?-kérdezte, de láttam rajta, hogy eléggé ideges.
- Persze figyeltem, én mindig.- mosolyogtam rá, mire ő csak megforgatta a szemét.
- Szóval éppen azt meséltem neked, hogy ő itt Jungwoo az új szobatársatok. Legyetek jók vele!- mondta majd az említett felé fordult.
- Jungwoo, Lucas meglehetősen zajos és hiperaktív, szóval,ha zavarna, akkor csak szólj nekem és helyreteszem.- mondta és már el is indult a kijárat felé, de ott még megtorpant és visszanézett.
- Ja és Jungwoo ne tévesszem meg a kínézete, ő fiatalabb nálad ezért le ne hyungozd. Ez rád is vonatkozik Lucas, te meg legyél vele tiszteletteljes.- mondta és kiment az ajtón, otthagyva engem és a srácot ketteseben.
- Öhmm... Nem akarsz esetleg bejönni?-törtem meg a kínos csendet.
- De igen sajnálom.- hajolt meg és már be is lépett a szobába. Én csak mosolyogtam rá, hogy milyen kis félénk.
És így történt az, hogy megismertem Jungwoot a jövőbeli legjobb barátomat. Igen legjobb barátok lettünk. Mellettem teljesen meg tudott nyílni, nagyobb társaságokban így is nagyon csöndes volt, viszont ha kettesben voltunk akkor ő is rengeteget viccelődött. Jól esett, hogy mellettem önmagát tudja adni a kezdeti nehézségek ellenére.
Egy idő után azonban már nem legjobb barátomként gondoltam rá, ahogy ő se rám. Egyre többször volt, hogy csak néztem Jungwoot teljesen indokolatlan helyzetekben. Egészen más érzés volt az amikor Kun, vagy a többi gyakornok ölelt meg és amikor Ő.
Aztán végül egy este, mikor Kun nem volt a szobában, beszélgettünk és feljött ez a téma. Nem vagyok egy könnyen zavarba hozható típus viszont ott előjött a félénk Xuxi. Nagyon sokáig beszélgettünk erről és végül úgymond "összejöttünk". Ezt azért, így mondom, mert én eléggé bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban. Félek attól,hogy ez csak egy fellángolás és ez az érzés majd elmúlik. Nem akarok fájdalmat okozni neki, ezért nem szóltam semmit sem, de biztos észrevette.
Úgyanis hiába voltunk együtt, ölelésen kívül nem történt köztünk semmi és mikor Jungwoo hyung mondja, hogy szeret akkor én vagy úgy teszek, mintha nem hallottam volna, vagy csak annyit mondok, hogy én is. Tudom, hogy ez nem helyes,de ha egyszer bizonytalan vagyok?!
- Lucas vége a filmnek.-szólalt meg gondolataim középpontja az ölemből.
- Rendben, mindjárt mehetünk aludni. Amúgy hol vannak a többiek?- kérdeztem,mert eskü, úgy emlékeztem, hogy az elején az egész NCT U együtt nézte a filmet most meg csak ketten maradtunk.
Ebből az is kiderül,hogy nem a Dreamben debütáltam, ami miatt először csalódott voltam,de aztán rájöttem, hogy tényleg nem vagyok oda való.
- Te mégis hol kalandoztál el ennyire?-kérdezte kuncongva mélyen a szemeimbe nézve. Ó ha te azt tudnád...
- Annyira belemerültem a filmbe,hogy észre se vettem.- próbáltam kimagyarázni magam. Persze Lucas, hazudjál még.
- Aha persze. Na mindegy, akkor megyünk aludni, mert már nagyon álmos vagyok.- mondta és felpattanva az ölemből már húzott is engem maga után.
Mikor bementünk a szobába Kun már aludt, ezért próbáltunk a lehető leghalkabban odajutni az ágyunkhoz, nehogy felébresszük alvó hyungunkat, mert tudtuk, hogy annak nem lesz jó vége. Szerencsésen odaértünk fekhelyünkhöz, ahol én egyből befeküdtem, de Jungwoo csak állt és nézett rám.
- Hyung mit csinálsz?-kérdeztem a mellettem lévőtől.
- Xuxi aludhatok veled?-kérdezte a lehető legaranyosabb és legártatlanabb módon. Mindig kiráz a hideg, mikor így hív. A kérdése azonban meglepett.
- Miért kérdezed meg, általában itt alszol anélkül, hogy megkérdeznéd.-hülyéskedtem,de ő továbbra is komoly maradt.-Jungwoo mi a baj?-kérdeztem aggodalmasan.
- Mostanában úgy érzem, mintha zavarnálak, olyan mintha próbálnál kerülni engem.-mondta szomorúan. Hogy lehet így beletrafálni valamibe?! De nem tudom neki elmondani, hogy bizonytalan vagyok, mert azt gondolná, hogy csak szánalomból vagyok vele, ami nem igaz csak nem akarom megbántani a döntésképtelenségem miatt.
- Ez nem igaz hyung csak fáradt vagyok, mint mindenki más. Na gyere ide!- mondtam neki egy nagy mosoly kiséretében. Ő még mindig bizonytalanul, de bemászott mellém az ágyba és a fejét a mellkasomra hajtotta.
- Jó éjszakát, hyung!- mondtam neki álmosan.
- Neked is Lucas. Szeretlek.-válaszolta. Erre minden fáradtságom eltűnt és bűntudatom volt, hogy megint úgy kell tennem, mintha aludnék, de ekkor meghallottam Kun-hyung álmos, rekedt hangját.
- Megtennétek, hogy csöndbe maradtok, nem ti fogtok holnap reggelit csinálni, ti ráértek, de valaki korán kel. Na aludjatok!-mormogta és már fordult is a fal felé. Mire mindketten csak halkan nevettünk.
- Persze hyung, neked is jó éjt!- szóltam oda neki mire, csak morgott egyet. Aztán teljes csönd lett a szobába egy kis idő múlva éreztem, hogy a mellettem fekvő egyenletesen veszi a levegőt, tehát biztos elaludt.
Megint elfogott a bűntudat, már nyolcadjára mondta nekem azt a bizonyos szót, de én még egyszer sem tudtam viszonozni. Belefúrtam az arcom a hajába és belesúgtam valamit.
- Sajnálom..-ezek után engem is elnyomott az álom.
