Színek Játéka

Grafitszürke

Ma kerülök a nevelőszülejimhez... Jeeee.... Vagyis nem konkrétan hozzájuk, hanem a fiúkhoz, aki 28 éves, úgy gondolják hogy jól kijövünk majd, meg minden szar....

Apropó, a nevem Apor, mostantól Pataki Apor, 16 éves vagyok, kb ennyit tudok magamról elmondani, nincs hobbim, se semmi más szabadidős programom, szóval elég unalmas vagyok.

A kocsi ablakán kopogtatott valaki, így kénytelen voltam kivenni a fülest és  kikapcsolni a zenét, majd felpillantottam.

Hanga volt az, az "új anyám ".

Kinyitotta az ajtót. Kedvesen mosolyogva köszöntött, amit viszonoztam (bár lehet hogy nem volt olyan kedves és mosolygós mint az övé volt, de nem lényeg )

- Apor! Örülök hogy látlak, milyen volt az út? - szemei csillogtak ahogy beszélt, nincs szívem letörni ezt a nőt, hiszen olyan jólelkű... Csak nem én vagyok az embere

- Jó napot, jó volt, bár elég hosszú - feleltem végülis, mielőtt még kínos hosszúságba csapott volna át az eszmefuttatásom magammal

Kivettem a csomagjaim, egy fekete kis méretű  bőrönd és egy sport táska... Nincs olyan sok cuccom, de mindegy...

Ez után következett  egy kb 15 perces autó út, majd leparkolt egy meglehetősen szép, közepes méretű ház előtt..

Egy pasi állt az ajtajában... Fekete haja kócos, de mégis tökéletes. Barna nagy szemei vannak, amiben művészet nem elveszni... Elég magas... 180-190 cm körül lehet, farmert és egy fekete pólót viselt, ami alatt tisztán lehetett látni kidolgozott testét.

Kiszálltunk az kocsiból... Kínosan álltam a csomagjaim mellett

- Ő itt Csanád  - mutat a férfire, aki elereszt egy mosolyt

- Helló! Csanád vagyok - nyújtotta felém kezét

- Én Apor, örülök a találkozásnak - fogtam vele kezet

- Fiúk, nekem rohannom kell - nyomott egy egy puszit a fejünkre, (ami mellesleg nekem nagyon életidegen volt) majd beült a kocsiba és elhajtott...

- Gyere beljebb, érzed magad otthon

Csak bólintok, és követem az engem invitáló embert. Belülről is szép ház... Luxus uralkodik az egészben....

- Ez itt a te kis lakosztályod- nyit ki egy ajtót, francia ágy... Világos falak, egy író asztal és egy tv... - és? Mihez lenne kedved? - kérdezi miután belökdödött a szobába

- Hát nem tudom... Aludni...? - mondom félve, elneveti magát, és apró gödröcskék keletkeznek az arcán

- Rendben, szép álmokat - kuncog továbbra is, majd kimegy, becsukva az ajtót, magamra hagyva a gondolataimmal.

Bedőlök az ágyba. Kényelmes, tudni kell, nem vagyok jó alvó annak ellenére hogy szeretek aludni.

#Csanád

Ah.... Olyan kurva vonzó ez a kis srác.... A vékony alacsony alkata... A szemei ahogyan csillognak... És a tej szőke haja...
Amikor anya mondta hogy azt szeretné hogy ide költözzön ez az árva, nem akartam... De mostmár nem bánom, hiszen nagyon csinos kis segge van... Csakhát, mégsem erőszakolhatom meg... - nevetek a saját hülyeségemen

Halkan benyitottam a szobába. Az ágyon fekszik, magzat pózba gömbölyödve. Rettenetesen aranyos...

A táskái le vannak dobva az ágy mellé.. Ne pakoljak ki neki?

Végülis elkezdtem a ruháit berakni a szekrénybe. Az egész ruhatára fekete és szürke cuccokból áll...

A bőrömdel végeztem, kezdtem volna a kissebb táskát, de belerúgtam át ágy lábába. Felszisszentem, amire Apor is felkapta a fejét.

- Te meg mi a szart csinálsz? - nézett kikerekedett szemekkel - Hogy gondoltad ezt? Csak úgy túrkálsz a másik dolgaiban?! - folytatta idegesen

- Csak gondoltam kipakolom a táskád, hogy azzal már ne legyen dolgod - erre megforgatta a szemét

- Hát köszi, de megoldom - vonta magához a táskáját, grafitszürke szemeiben láttam hogy megbánta a kissebb kirohanását, de attól még ideges...

#Apor

Kiment... Hál istennek csak a bőröndben kutakodott... Jó, talán túlzásnak tűnhetett a reakcióm, de ha az én helyemben lennétek a ti adrenalin szintetek is az egekbe szökött volna.

Kinyitottam a táskát és elővettem a gyógyszereim... Ma még nem vettem be az antidepresszánsom, úgyhogy ezt meg teszem most, nem kell újra a depresszió legaljára süllyednem...

Nem tudom hogy mennyi idő telt el az üres bámulásommal, de hallottam hogy valaki azt, kiabálja hogy "Gyere le enni!" Jesszus de régen hallottam ezt....

Igen, a szoba amit nekem neveztek ki, az emeleten volt, így lementem a lépcsőn, és követtem a hangokat.. Nagy konyha, amerikai stílust tükröz.

- Ülj le nyugodtan - mosolyog Csanád - mindjárt viszem - teszi hozzá, én csak bólintok és leülök az asztalhoz - remélem szereted, spagettit csináltam, de ha nem jó van még sushi a hűtőben

- Köszönöm, jó lesz a spagetti - elém tesz egy meglehetősen nagy adag tésztát, amit én csak kikerekedett szemekkel nézek - én ezt nem tudom mindet megenni - adok hangot a gondolataimnak, amire ő néz furán

- Oké, akkor ezt megeszem én - veszi el - a tűzhelyen van, nyugodtan szedj amennyit jónak látsz - mosolyog, mire ismét megjelennek az apró gödröcskéi.

Szedek magamnak, kb negyed annyit, mint amennyi az előbb volt a tányéron, és leülök az asztalhoz.

- Jó étvágyat - mondjuk szinte egyszerre, és elkezdünk falatozni.

- Ez nagyon finom volt - mondom miután mind a ketten végeztünk, amit csak egy újabb mosollyal díjaz.

- Csak ne ettél volna annyit mint egy veréb - kuncog

A nap további része unalmasan telt.. Leginkább csak létezünk mind a ketten...

Egy "gyors" fürdőszobai látogatás után az ágyba dőlve olvasok egy kicsit, vagyhát, inkább éjszakába nyúlóan, ameddig ki nem esik a könyv a kezemből, és le nem csukódnak a pilláim....

Jó ét világ...