•Waiting For You•

||11. rész||

                                                      Matteo

-NE!!!!

Kiáltottam könnyek között,leizzadva.

Egy hülye álom volt...basszus!

Olyan valósághű volt!Úgy éreztem tényleg mintha elveszítettem volna...

Ahhhj...milyen szörnyű rémálom!Ő itt van.Luna még itt van,itt van még velem.

Megkönnyebülten sóhajtottam.Becsuktam a szemeim és megláttam.Megláttam őt magam előtt,a gyönyörű barna haját cibálta a szél."Szeretlek Dinnyefej" suttogta a fülembe.

A gyönyörű képzelgésemnek Gastón hívása vetett véget.

-Gastón mi a helyzet?

-Matteo bejössz a kórházba?

Mondta fura hanglejtéssel,mintha akadozna.

-Igen,persze.Átöltözök és 10 perc alatt ott vagyok.Miért?Történt valami?

-Nem...semmi,ne aggódj.Minden rendben lesz.

-Gastón

Mondtam a fogaim közt sziszegve.

-Mondd el MOST hogy mi történik!

Követeltem tőle könnyes szemekkel.

-Matteo...Luna a műtőben van.Ha nem jön ki ebből az operációból....nem fog élni...

Könnyek hulltak az arcomra,és nem akart hang kijönni a torkomon.

-E...ez csak egy vicc,ugye?

-Matteo...sajnálom.Gyere kérlek,neki szüksége van rád....

(...)

6 órája itt vagyok a kórházban,és még nincs semmi hír.Nem tudtam abbahagyni a fel-alá járkálást.És ha a rémálmom valóra válik?Nem,ez nem lehet...Felejsd el ezt Matteo!Ne gondolj rossz dolgokra!Ő jól van.Jól kell lennie...

Könnyek hullottak az arcomra.Be akartam menni,hogy lássam mi folyik az ajtó mögött,de egy hatalmas félelem árasztotta el a mellkasam.Sírni tudtam csak,és remélni hogy ő minden erejével küzd,és megmenekül ebből az egészből.

-Luna,még mindig itt vagyok.Én itt vagyok,és megőrülök érted.Kérlek,ne menj el...

Suttogtam csukott szemekkel,könnyek között.

Igeeen....tegnap direkt csak addig a fejezetig fordítottam,hogy a végén nem derült ki hogy az egy rémálom,és így azt lehetett hinni hogy Luna tényleg meghalt...ne is mondjátok!Nagyon gonosz vagyok...😢😭🔪🖤😅😎😆😂😂😇💟