•Waiting For You•

||8. rész||

Ez volt ez első alkalom hogy Luna a bandájával látta játszani a barátját.Nagyon izgatott volt de nem jobban mint Matteo.A hangja olyan volt mintha egy angyal énekelt volna,és akármennyire is akarnád levenni róla a tekinteted nem tudnád.

Luna vidáman hallgatta őket,és Matteo nem bírta megállni hogy ne nézzen és mosolyogjon végig a barátnőjére.Ő énekelt és gitározott,mögötte játszott egy lány,Emilia,és egy srác akit Marcosnak hívtak,ő volt a dobos.

Luna mosolygós arca egy pillanat alatt megváltozott ahogy észrevette hogy Emilia túlságosan is közel megy Matteohoz.Hányingere lett,úgy érezte mintha valaki folytogatná a nyakát.
"Matteo szeret Luna.Ne legyél idióta" ismételgette magának újra és újra.

Amikor Matteo lejött a színpadról a közönség síkongatott és ujjongva hívta őt,de ő csak a barátnőjét akarta megkeresni és újból érezni az ajkait az övéin.

-Mit szólsz?

Kérdezte mosolyogva fáradt légzéssel.

-Matteo amit csinálsz az fantasztikus

Matteo boldogan mosolygott egy vidám csillogással a szemében.

-Te vagy a fantasztikus

Mondta majd a kezeit a derekára helyezte és odahúzta magához,az ajkait közelítve az övéihez simogatta Luna derekát,aztán a kezétől felfele a finom karján keresztül elért a válláig a kezeivel.Ettől Luna úgy érezte mintha fellángolt volna a bőre.Ezután Matteo hátrasimított egy tincset ami Luna szemébe lógott,megsimogatta az arcát majd megérintette az orrát és az ajkaira helyezte az övéit.Mennyire szüksége volt már erre!Olyan volt mintha Luna a drogja lenne,mindig szüksége van rá.

Szétváltak és egymásnak döntötték a homlokukat,szerelmesen,gyengéden néztek egymásra.

-Matteo...

Mondta idegesen.

-Mi a baj szépség?

Mondta Luna kezét simogatva.

-Mmm....Emilia és te...nagyon jó barátok vagytok?

Próbálta úgy mondani hogy ne legyen hallható rajta hogy féltékeny.

Matteo most elöszőr gyengéden rámosolygott.

-Luna.

Luna ráemelte a tekintetét és belenézett azokba a kávébarna szemeibe.

-Emilia egy nagyszerű csaj

Luna lesütötte a tekintetét.

-De sosem lesz olyan mint te.

Most lassan ráemlelte a tekintetét.

-Te megváltoztattad az életem.Mióta ismerlek úgy érzem bármire képes vagyok.De nélküled senki sem vagyok.Nélküled megőrülök Luna.Mit tettél velem?

Sok könycsepp futott végig a lány arcán.

-Ne szépség,ne sírj kérlek

Matteo megölelte,úgy érezte hogy a világát tartja a karjai közt,megpuszilta a fejét és elkezdte lassan simogatni a haját.

-Annyira szeretlek...

Suttogta Luna

-Luna,ígérj meg nekem valamit.

Luna felnézett és ráfigyelt.

-Ígérd meg hogy lesz ami lesz jövőre együtt ünnepeljük a szülinapodat,kérlek.

Mondta suttogva Matteo

-Szerelmem,ezt nem tudom megígérni neked...

-Luna nem fogok tudni nyugodtan aludni ha nem ígéred meg,szükségem van rád,kérlek hercegnőm,ígérd meg nekem....

Súgta félelemmel a szemeiben.

-Jól van...

Válaszolta.

-Megígérem

Mondta,az ujjait Matteo kezére fonva.

Még több könny esett le Matteo szemeiből Luna kezére,amely már teljesen nedves volt,miközben a szíve szabálytalanul vert.

-Matteo valaki látni akar

Mondta neki Gastón

Matteo letörölte a könnyeit és mondott egy "rendben"-t rekedt hangon.

-A kórház előtt vár

Bólintott és kiment.Nehéz volt vonszolnia a testét,alig tudott megállni a lábán,érezte hogy bármelyik pillanatban eleshet.Minden lélegzetét mintha egyre nehezebben vette volna.A szemei körül lévő sötét körök nagyon feltünőek voltak,és a könnyei meg méginkább.A szemei túlságosan is vörösek voltak,élettelenek,elvesztették azt a csillogásukat ami csak neki volt,a "pálya királyának".

A kórház előtt Emiliával találkozott aki odament hozzá és megölelte.A lány haja jázmin illatú volt.Matteo visszatartotta a könnyeit,Luna haja mindig szó szerint rózsa illatú volt,de mégis leírhatatlan volt az illata,olyan....vonzó.

-Matteo érts meg kérlek,tudom hogy borzalmas mindez ami történik,de nézz magadra!Borzalmasan nézel ki,nem teheted ezt magaddal!Jusson eszedbe hogy Luna már 3 hónapja kómában van,és még csak jeleket sem adott hogy fel fog ébredni,vagy hogy akar-e tovább küzdeni.Nem folytathatod így,más dolgokra kell hogy koncentrálj!

Mondta Emilia olyan közel menve hozzá amennyire csak tudott.

-Mire célzol?

Mondta összehúzott szemöldökkel.

Emilia a szemeibe nézett,még közelebb ment hozzá és megcsókolta.