Anti-Midoriya BNHA-hun, magyar

A kulturális fesztivál

Egy nap azzal jelent meg a tanár a tanteremben, hogy jön a kulturális fesztivál. Egyből felhördült az osztály, mert nekünk is választanunk kellett valami tevékenységet. Elhadartak egy halom elképzelést a cicibártól kezdve a kávézón át a táncig. Én békésen ücsörögtem, amíg az a féleszű barátom, Tüsszentő be nem nyögte:

– Ha már táncolunk, mi lenne, ha élő zenével csinálnánk? Én dobolok, Hajszínváltó meg basszusozik, ahogy az Anti–Haruhi történetben ...

– Kussoljál már! – ripakodtam rá, mielőtt kinyögte volna titkunkat. Tanári jóváhagyással kiráncigáltam a teremből leteremteni:

– Nem tudhatják meg, hogy valójában anime világokba utazó kalandorok volnánk, akik miután egy világban végigjárták a főhős útját, tovább állnak egy másikba! – hívtam fel a figyelmét.

– Bocsika! – hárított Tüsszentő. – De bölcs dolog ezt az olvasókkal is megosztani?

– Most már mindegy! – sóhajtottam. – Mi ketten szövetséget kötöttünk egy íróval, amiben beleegyeztünk, hogy elvállaljuk a különböző szerepeket ilyen rajongói írásokban. Innen sem szabadulunk, amíg nem én leszek a legnagyobb hős. Nem eshetünk ki a karakterünkből!

– Oké! Oké! – Bólogatott Tüsszentő, és visszatértünk a terembe.

– Közben eldöntöttük, hogy Tüsszentő ötlete megfelelő az egész osztálynak, ha megtaláljuk a lehetséges hangszereseket – mondta a tanár.

Szárny erre fellelkesült. A lány hátrafordult egy alvó osztálytársa felé, és szárnyával nagyot csapott a fejére. Amaz felriadt, és akkora lángcsóvát lehelt ki, hogy kis híján Szárny haja bánta.

– Randomot gyerekkorom óta ismerem – magyarázta Szárny. – Még régebben volt egy bandánk, ahol Random gitározott, és én zongoráztam. Ha Tüsszentő és Hajszínváltó vállalja a dobolást és a basszust, mi visszük a gitárt és a billentyűket.

– Engem igazán megkérdezhetnél előtte – panaszkodott Random, és ismét álomba szenderült. Balszerencséjére Szárny megint felverte. 

Random körkje megengedte, hogy bármikor új körköt manifesztálhasson, amit 20 percig használhat. Igaz, ebben rengeteg a bizonytalan faktor, és álmossá tette, ráadásul egyszerre csak egy körkje lehetett.

– És ki énekel?

– Majd én! – jelentkezett egy másik lány, Agymosó, akiről még nem beszéltem. Tőle a fiúk féltek, nem is ok nélkül. Bár eszméletlenül szép csaj, a körkjét minden fiú rendkívül ijesztőnek tartotta, mert szimpla jelenlétével irányítása alá vonta a férfiakat, akikkel azt csinálhatott, amit akart.

– Kizárt! – szóltam az összes sráccal szinkronban.

– Csak nem félsz? – fordult felém Agymosó. Kéjesen megnyalta a száját. – A következő edzésen agyonütlek, csak várj rám! Egyedül te nem kerültél a hálómba még. Nem úszod meg, előbb-utóbb megtöröm azt a rohadt aurád!

– Hadd emlékeztesselek, Agymosó-kisasszony, hogy körk alkalmazása tiltott idebent – mondta a tanár. – És örülnék, ha énekelnél nekünk egy picit.

Sajnos Agymosó dala olyan fergeteges és tiszta volt, hogy egyesek megkönnyezték. Miután Térferdítő elvállalta a másik gitáros posztját, meglett a zenekari csapat. Agymosó–ének; Térferdítő–gitár; Random–gitár; Hajszínváltó–basszusgitár; Tüsszentő–ütősök; Szárny–billentyű. Az osztály maradéka kettévált: táncosokra és színpadosokra, akik a látványért feleltek.

– Mindenki rendelkezik hangszerrel és erősítővel? – kérdezte a tanár. Miután kiderült, hogy igen, másnap Tüsszentő apjának segítségével elhoztuk azokat az iskolába, és megkezdtük a próbákat.

Nehezen mentek a próbák, bár ahogy azt elsőre megállapítottam, valamennyien értettek annyira a zenei eszközükhöz, hogy képesek voltak eljátszani a számot, de nem feltétlenül tökéletesen, aminek hangot is adtam. Elsőnek Randomnak estem neki:

– Ne aludj el állandóan! Ilyenkor teljesen szétesel, és elrontod az egészet!

– Kicsit aluszékony vagyok a körkömtől néha – felelte Random. – Nem tehetek róla!

– Ne aggódj emiatt! – legyintett Szárny. – Megadom neked az engedélyt, hogy tarkón vághasd, valahányszor elalszik! 

– Kinek az oldalán állsz?! – haragudott meg rá Random, aztán megint elaludt.

– Térferdítő, te meg jobban figyelj a ritmusra. Folyton lemaradsz! – szóltam Térferdítőre. Ő elnézést kért nyomban.

– Nohát, komolynak még sosem láttalak, Hajszínváltókám – csodálkozott Agymosó. – Ilyenkor szexy az arcod. Minek köszönhető ez?

– Ezt csak az értheti, aki Suzumiya bandájában játszott – mosolygott Tüsszentő. – Tökéletesen zenéltél, vagy meghaltál.

– Ki az a Suzumiya? – kérdezte Térferdítő.

– Zenélni egyféleképpen szabad: jól – feleltem. – Minden más esetben rossz az egész.

Valahogy összekaptuk magunkat a nagy napra. Igaz, még reggel elszalajtottak a boltba, vegyek kötelet a produkcióhoz. Na, összefutottam egy tyutyub gonosszal. Nézem: mit keres itt? Az iskolánkat akarja megtámadni? Visszaemlékeztem egy videójára, amiben fejtegetett ilyesmit. Amint meglátott, felismert a sport fesztiválról, és elszaladt.

Ez az én top esélyem! Ha harcba keveredek ezzel az alakkal, akkor kirúghatnak a hős szakról. Elfeledkeztem egyéb ügyeimről, és a tyutyubos után rohantam. De az nem harcolt, akárhogy könyörögtem. Beültünk egy teázós helyre. Rendeltünk italt.

– Figyelj, tesó – fordultam hozzá. – Így mindkettőnk nyer. Ha te legyőznél, akkor kirúgnak, mert verekedtem, ráadásul segítséget sem hívtam.

– Ez egy trükk a részedről? – kérdezte a tyutyubos, mialatt megérkezett a teánk. A tyutyubos beleszürcsölt az övébe, és szinte azonnal elájult. Reklamálásomkor egy pincérnő szabadkozott:

– Véletlen megmérgeztem a teát!

– Hogyan lehet véletlenül megmérgezni valakit? – akadtam ki, majd a pincérnő valami patkányméregről magyarázott, amit belekavart a teába. Hamarosan felbukkant a rendőrség, a mentők elvitték a tyutyubost, és visszazavartak a suliba. 

A fellépés? Amilyen kutya rosszul ment a próba, olyan tökéletes lett az előadás. Mindenki kitett magáért, kiválóan szóltunk, a táncosok kivételes összhangban mozogtak, a látványt a nézők megsüvegelték. Ami megmaradt bennem egy basszusszóló. Húsz másodpercig tartott, nagyon élveztem. Használtam a körkömet is, amivel folyamatosan színesebbnél színesebb hajszíneket vettem fel. Élveztem, na! Még a lolim is ott állt az előző fejezetből. Hiába, egy történet nem kerek hárem nélkül!

Nagyjából eddig jutottunk. Egyelőre nem folytatom a történetet, amíg az eredeti manga el nem ér a háromszázadik fejezethez, mert nem akarok semmilyen fordulatot előre lelőni. Addig felajánlom, hogy más anime világban tett utazásomat megosztom a közérdekűvel.

Jelezzétek, mit szeretnétek olvasni, ha ez tetszett.

Vagy legyen egy BNHA mangától és animétől független befejezés?