Mikor az érzelmek irányítanak

Második

Reggel szokásosan az ébresztőm csörgésére ébredtem.

Felhúztam a redőnyöket, majd kimentem megmosni az arcom.

A fürdőszoba pont a szobámmal szemben volt szóval általában azt szoktam használni.

Az emeleten a fürdőszobán és a saját szobámon kívűl még két szoba van, az egyik Medoxé a másik pedig üres.

Az üres szobába általában takarítószereket/eszközöket teszünk.

Medox szobájának ajtaja még zárva volt.

Ez különös ugyanis általában együtt kelünk és ő szokott hamarabb elindulni.

Hmm, biztosan nincs első órája.

- Jó reggelt. - köszöntem, mikor beléptem a konyhába, ahol ismét csak anyát találtam.

- Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? - kérdezte kedvesen, majd belekortyolt a kávéjába.

- Egészen jól, a szemkötő megtette a hatását. - nevettem, majd elővettem egy tálat és a kedvenc kukoricapelyhemet.

Következő pillanatban Jeffrey sétált ki a nappaliból, öltönyben és az aktatáskájával a kezében.

A karóráját vizslatva megszólalt:

- Hol ez a gyerek? Már rég el kellett volna indulnunk. - mondta idegesen miközben az emeletet figyelte.

Medox hajlamos volt elaludni így nem lepődnék meg ha ez lenne a háttérben.

- Beka szólnál neki kérlek, hogy igyekezzen? - nézett rám Jeffrey.

Bólintottam majd felsiettem az emeletre.

Az ajtaja szokás szerint zárva volt.

Háromszor kopogtam, de egyszer sem jött válasz úgyhogy benyitottam.

Úgy látszik nem tévedtem.

A redőnyök leengedve Medox pedig kiterülve aludt az ágyában.

Odaléptem a redőnyhöz és felhúztam.

Fél perccel később pedig Med kómásan próbálta felmérni a helyzetet miközben a kezével takarta a hirtelen jött fényforrást.

- Mivan? - kérdezte hunyorogva, majd egy hatalmasat ásított.

- Reggel. Te pedig el fogsz késni.

- Mi? - kérdezte, majd rápillantott a telefonjára.

- Basszameg! - mondta, majd szó nélkül kirohant.

Mikor leértem már az a látvány fogadott, hogy Jeffrey torka szakadtából üvölt Medoxszal.

- Mondd te normális vagy fiam? Fél kilenckor kell Bekának kirángatni az ágyból? Mit képzelsz mit csinálsz? El fogunk késni mind a ketten azért mert te nem vagy képes időben felkelni. - üvöltötte.

- Majd Rebecca elviszi, úgyis arra megy. - szólalt meg hirtelen anya, mire mindenki rám nézett.

- Megtennéd? - kérdezte Jeffrey.

- Őőő...hát persze.

- Köszönöm szépen, akkor én viszont sietek mert már ígyis késésben vagyok. - mondta Jeffrey, adott egy puszit anyának, tőlünk is elköszönt, majd elment.

Medox és én pedig felmentünk öltözni.

•

- Nem kellett volna elhoznod, mehettem volna busszal is. - szólalt meg már az úton Medox.