A számat vodkával kiöblítve érzem végigégni a bensőmet. Lángol a torkom, a gyomrom, a szívem, a lágyékom. Olyankor csak rád tudok gondolni. Pillangók képébe bújva röppenek, egészen addig közelítek feléd, amíg le nem csapsz. Részeg idióta, hát persze. Mi egyéb lennék? Ugyan, ne légy ennyire negatív, ne ítélj el ilyen könnyen és ilyen förtelmesen. Hiszen az én szívemben legalább még ilyenkor felizzik a szerelem lángja. De a tiédben? A tiédnek még az sem lenne elég, ha Cupido nyila lőné meg.
Emlékszel még a szép napokra? Emlékszel, amikor reggelente kiültünk a kertbe és beszélgettünk egymással, nem pedig egymás hangjával, elfordítva a tekintetünket?
Én is hallottam azt a muzsikát, mely csillagokat dalolt neked a világról, én is elragadónak találtam. De valahogy én nem adtam magam neki, hiába kért. Te viszont igen. Láttam, amint a szíved madara kitör a kalitkából, a zeneszó kinyitotta a piciny lakatot, te pedig futsz utána, hátha vele együtt repülhetsz. Azonban mégis a kalitkában maradtál, visszatuszkoltalak.
Most meg már csak rám bámulsz és szidsz.
Részeg idióta.
A madárka réges-régen meghalt.
Megöltem, amikor bezártam a hálószobánk ajtaját.
________________________________
Elég pipogya lett, de talán annyira nem vacak. Legalább megérthető. XD
Köszönöm, ha elolvastad.
Legyen szép estétek, én bebújok az ágyamba, és egy szép helyre képzelem magam.
Haru
أنت تقرأ
r o m l á s
القصة القصيرةA bűnösség olyannyira megédesít, hogy a végén belepusztulsz a keserűségbe.
