16.

390 51 0
                                    

Lassan fél év telt el azóta, amióta láttalak téged.
Végre vettem a bátorságot és vettem egy hatalmas csokor vörösrózsát és azzal a kezemben indultam el hozzád.
Amint felértem lakásod ajtajáig, remegni kezdtem.
Reszkető kezeimre pillantottam, aztán becsengettem.
Fejemet lehajtottam, amint meghallottam a zár kattanását. Láttam, hogy kinyitod az ajtót és zokniban megállsz a küszöbnél. Nem néztem fel rád, hiszen nem volt merszem a szemedbe nézni, de biztosra vettem, hogy könnyekkel tele íriszeiddel figyelsz engem. Éreztem, ahogy reszketegen kiereszted a levegőt és kikapod a kezemből a csokrot, majd visszasietsz a lakásba, rámcsapva az ajtót.
Hangosan felnevettem aranyos tetteden.

- Utállak! - kiáltottad át félig sírva és nevetve.

- Inkább engedj be! - helyeztem tenyerem az ajtóra es ráhajtottam a fejem.

Most vagy soha. - Gondoltam magamban.

A zár kattant, én pedig belépve a lakásba, rád vetettem magam. Hirtelen tettemtől ledermedtél, de amint érezted az ajkaim a tiéiden megmozdulni, izmaid elernyedtek és viszonoztad a csókom.
Tökéletes volt.
Ajkaid íze, mint méz, annyira édes volt és mégtöbbet akartam.
Nem tudtam veled betelni.

Most sem tudok.
És nem is akarok.

Emlékek ~Jungkook ff.   Második kötet~ Befejezett~Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt