Emlékek ~Jungkook ff. Második kötet~ Befejezett~

32.

Megmagyarázhatatlanul jó érzés volt újra látni a családomat annyi hónap után.
Egész nap velük voltam, nem mozdultam mellőlük, így veled nem tölthettem egy kis időt.
De még aznap este elvittelek téged a tengerpartra, ezzel is kiengesztelve téged.
Órákig néztük a tengert, míg be nem sötétedett.
Azon az estén mondtam ki legelőször hangosan, hogy mit is érzek irántad.
Amint kiejtettem azt a jelentőségteljes szót, egy megkönnyebbült sóhajt hagyta el ajkaim és egy könnycsepp a szemem.
Sírni kezdtél, mire én ígéretemet betartva sírtam veled.