És, Felvétel!

1. jelenet - Lara

"Énrajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

           - Vegyél már ki nekem egy kólát is, légyszi! - kiáltott be Esther a hűtőben matató Gasnak. - Szomjan halok. 
           Miután vettek még pár apróságot és némi nassolni valót az útra, a csapat felvillanyozva lépett ki az egyik kisboltból, ami az aktuális utazási céljuk, egy erdő melletti kisváros talán egyetlen épkézláb üzlete volt. A nap gyéren sütötte meg az arcukat, miközben az erdő felé indultak gyalog. Chip, a csapat hű társa a földet szaglászva vette át a vezetői pozíciót, miközben minden lehetséges bokornál és tűzcsapnál letette a névjegyét. Az alapjáraton barátságos kutya éppen csak egy másodpercre zökkent ki az alfa hím szerepéből, amikor is egy másik, hozzá hasonló jószággal találta szemben magát. 
            - Chip, el ne kezdd a parádézást - szólt neki azonnal a gazdája, Lara. A kutya azonban merev testtel kezdett morogni a számára betolakodónak vélt idős kutyára. Látszott, hogy "ellenfele" nem különösebben vevő a fiatal kutya bohóckodására, sokkal inkább Larát méregette az okos tekintetével. Számtalan év tapasztalata és bölcsessége látszott visszatükröződni szemeiben. 
            - Elnézést a zavarásért! Gyere szépen vissza, drágám - jelent meg hirtelen egy feltehetően helyi lakos, aki óvatosan igyekezett visszaterelni az idős állatot a háza udvarába. 
           - Ugyan, semmi probléma! Chip egy kicsit vérszomjasnak tűnik ma - válaszolt nevetne Lara az asszonynak, mire a csapat többi tagja is elmosolyodott. 
           Végül a jó barátok egy intéssel tovább indultak az erdő felé. Lara csupán egy másodpercre fordult vissza az asszony és az idős kutya irányába. Az állat kitartóan ült a földön és mindenféle ugatás vagy nyüszítés nélkül, szinte szomorúan nézett az egyre távolodó csapat felé. Larát megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag kirázta a hideg, azonban igyekezett nem tudomást venni erről, így egyszerűen csak visszafordult a többiekhez, akik nevetgélve beszélgettek valamilyen aktuális témáról .

            - Már veszed? Istenem, amúgy ne szóljál, tényleg – köpte oda a szavakat Lara a kissé ügyetlenül kamerázó Gasnak, aki erre csak a középső ujját felmutatva igyekezett tovább fókuszálni a lány fehér tincseire. – Na szóval, üdvözlünk minden kedves nézőt ismét a csatornánkon. A mai helyszín...- kezdett volna bele a fehér hajú lány a szokásos darába, amikor Molly kezeit kitárva állt közé és a kamera közé.
            - Állj, állj, állj! – kiáltotta vastagkeretes szemüvege mögül. – Anne és Rick még ide sem értek.
            - Szerintem nem feltétlen szükségesek ahhoz, hogy felvegyünk egy olyan jelenetet, amiben csak én beszélek – mutatott rá a nyilvánvaló tényekre Lara. – Úgysem indulunk el nélkülük. De ha ekkora szívfájdalom, akkor amíg ideérnek vegyük sorra a szükséges eszközöket – mondta a lány, majd végigsimított a Chip névre hallgató kutyája fején.
            Esther és Lara nekiláttak a zseblámpák, az elemózsia és a felszerelés utolsó ellenőrzésének, miközben Gas a kamera lencséjét törölgetve meredt az eléjük táruló erdőre. Még csupán naplemente előtt jártak, a narancsos fény megnyugtató köntöst adott a tájra, mielőtt az éj leple nyugtalanító képet festett volna eléjük. Gas nem különösebben kedvelte a természeti helyszíneket, sokkal inkább rajongott a házakért, vagy bármi olyanért, ahol nincsenek teljesen védtelenül, magukra hagyva.
             Mialatt a többiek pakolásztak, Molly megpillantotta a már említett Annet és Ricket. Anne heves öleléssel üdvözölte a lányt, majd tovább indult üdvözölni a többieket, Rick pedig egy gyors csókot nyomott a lány szájára, miután kedvesen intett mindenkinek.
             - Na, most, hogy mind megvagyunk, vegyük fel az intrót, mielőtt teljesen sötét lesz – kezdte Esther és a táskáját a hátára dobva adott jelzést Gasnak, hogy indítsa a felvételt. – Lara, készen állsz?
             - Még szép – felelte felemelt hüvelykujjal a lány, majd ismét a kamera felé nézett, mire Gas bólintással jelzett neki. – Minden kedves nézőt köszöntök a csatornán, ahol olyan helyszíneket leplezünk le a barátaimmal, amelyek sokak szerint paranormálisak, elátkozottak és veszélyesek. Mai helyszínünk egy városszéli erdő, amelyet már legalább egy évtizede kerülnek a helyiek, ugyanis állításaik szerint számtalan eltűnés és haláleset köthető hozzá. Mivel már számtalan helyen jártunk a barátaimmal és mindig megtaláltuk minden jelenségre az ésszerű magyarázatot, garantálhatom mindenkinek, hogy ez ezúttal is így fog történni. Amennyiben kíváncsiak vagytok az erdő titkaira, tartsatok velünk! – fejezte be a rizsát Lara egy békejellel zárva a jelenetet.
               - Na akkor induljunk, elég nagynak tűnik az erdő, idő lesz mire körbejárjuk – mondta Molly, majd Rick kezét megfogva elindultak az egyetlen ösvényen az erdő felé. Esther és Gas követték őket, mögöttük pedig sereghajtóként Lara és Anne jöttek, oldalukon az izgága Chippel.
Gas alapos felvételeket készített a haladásukról a kamerával, de a biztonság kedvéért a lányok és Rick is igyekeztek egy-két jelenetet készíteni a mobiljukkal.
               Az erdő olyan volt, mint bármelyik másik. Tele volt fákkal és bokrokkal, néhol elvétve madárcsicsergés is hallatszott és valójában úgy tűnt, hogy a hely ennél természetesebb nem is lehetne. Egy kis tisztáshoz érve aztán egy hatalmas, öreg fához értek, amely úgy szerteágazott, mintha a végtelenségbe nyúlna karjaival. A fa a tisztás közepén állt, így szinte mindenkinek egyszerre pattant ki a fejéből az ötlet.
               - Indexkép! – kiáltották egyszerre, majd nevetve lerakták a kamerát egy közeli sziklára, bekapcsolva rajta az időzítő funkciót.
                Esther és Lara letérdeltek a többiek elé, a lábuk előtt Chippel, Molly Rick nyakába ülve grimaszolt a kamerába, Gas és Anne pedig a csapatot közrefogva vigyorogtak. A gép tíz másodperc múlva kattant is, így tovább indultak az erdő mélyére.
                 Bő fél óra séta után egy olyan részhez értek, ahol a fák magassága emberi szemmel szinte beláthatatlannak bizonyult. Magasságuk és erős lombozatuk miatt egyre kevesebb fény szűrődött be, de még nem volt szükséges bekapcsolni az éjszakai módot. Esthernek ötlete támadt, így Gast kamerázásra fogva állt be a hatalmas fák elé.
                  - Azt hiszem itt az ideje kicsit felpörgetni az eseményeket – kacsintott a többiekre, majd intett Gasnak, hogy indítsa a felvételt. – Nos, kedves nézőink, a mögöttem látható fák különösen hátborzongató múlttal rendelkeznek. A helyiek elmondása szerint ez az a hely, ahol számtalan öngyilkosság és gyilkosság történt, amely során a tettesek vagy áldozatok nem minden esetben voltak beszámíthatók. Lehetséges, hogy ez csak egy szóbeszéd, azonban mi van akkor, ha igazak a pletykák, és az erdőnek tényleg van egy olyan hatása az emberekre, amitől azok önmagukból kikelve, állatként viselkednek és kárt okoznak akár magukban, akár embertársaikban? – zárta le Esther komoly arccal a dramatikus monológot, mire aztán mindenkiből egyszerre tört ki a hangos röhögés.
                  - Ez igazán szép volt Chest, magam sem alakíthattam volna jobban az igazságra szomjas lelkes kutatót – veregette vállon Gas a nevetéstől kipirult lányt.
                  - Tényleg szuper voltál, bár én tudnék így alakítani a jeleneteimnél – tette hozzá Rick is.
                  - Tudom, hogy nem szabad a természetben, meg erdőtűz meg minden, de amúgy én rágyújtok babszemek. Hozott valaki valamilyen csikktartót? – kérdezte Anne, reménykedve Larára meredve.
                  - Hoztam, ne aggódj. Viszont akkor már én is rágyújtok, szóval szerintem pihenjünk le ide a fák tövébe, amíg mindenki végez, aztán menjünk tovább. Lassan egyébként is elő kell venni a zseblámpákat, meg a fejlámpákat, szóval itt megállhatunk, mielőtt átpakolunk mindent – felelte Lara és le is vágta magát Anne mellé az egyik rémisztően magas fa tövébe.
                  A kis csapat jóízű dohányzásba és sztorizgatásba kezdett, közben elcsattant pár káromkodás és pár egetrengető kacaj is. Éppen Gas akart mutatni egy vicces képet a többieknek a telefonján, azonban mikor feloldotta a mobilját, csupán összehúzott szemöldökkel meredt a kijelzőre.
                   - Mi van, Gas? Csak nem szellemet láttál? – kérdezte gúnyosan Molly.
                   - Srácok, nektek sincs térerőtök? – kérdezte gyanakvó tekintettel Gas. - Az előbb a hatalmas, öreg fánál még tutira volt. Emlékszem, hogy még megnéztem az üzeneteimet. Olyan messzire azért nem mentünk ez idő alatt, hogy teljesen elmenjen minden.
                   - Felesleges az ördögöt a falra festeni, azért egy jó ideje már úton vagyunk, egyenesen az erdő belseje felé, szerintem teljesen normális, hogy elmegy a térerő egy kicsit – felelte neki Anne, bár a megnyugtatása ellenére ő is húzott szájjal konstatálta, hogy Gas nem hazudik.
                   - Kamerázni és képet csinálni net és térerő nélkül is tudunk, szóval talán jobb is ha nincsen. Legalább mindenki csak a feladatra összpontosít – mondta Lara, majd Chipet az ölébe véve mélyet szívott a cigarettájából.