És, Felvétel!

4. jelenet - Molly

   "Aztán mutatva vidám, bátor képet
belém is lelket öntött s kézre fogva
velem a titkok bús honába lépett.
Itt sóhajok, sirás és csikorogva
száz zaj hangzott a csillagtalan éjen
hogy könnyem rögtön eleredt csorogva. "   

Néhány másodpercig hideg csend telepedett a kis csapatra. Egy párszor összenéztek, mielőtt Rick a táskája után nyúlt volna, egy egyszerű mozdulattal előhúzva belőle egy Berettat.
-Arra nem hiszem, hogy szükség lesz –sóhajtott Lara.
-Jobb félni, mint megijedni –rántotta meg a vállát Rick, felkelve a fotelból. Molly szorosan mögötte lépdelt, az oldalán Estherrel és Gassal, mögöttük Lara és Anne baktatott, Chippel a lábuk körül. Az egész úgy nézett ki, mint egy horror filmből kivágott jelenet. Mindenki arra várt, mikor ugrik elő valami, vagy valaki a ház egyik sötét sarkából. Gas továbbra is filmezett, habár keze most már szinte folyamatosan remegett. Esther a tekintetét kapkodta a plafon és az oldalfalak között, míg a lábait a fülében zakatoló vér ritmusára emelte. Lara és Anne csendben megszorították egymás kezét, és az ezüsthajú lány egy pillanatra sem vette le tekintetét kis kedvencéről. Anne szinte biztos volt benne, hogy a szívük egyszer hagy ki egy-egy ütést.
Molly néhány lépés után a barátja ingjébe kapaszkodott. Nem szólt egy szót sem, csupán némán sétált mögötte, minden lépéssel szorosabban fogva az agyagot. Mintha az élete múlna rajta, ám úgy tűnt ezt a fiú észre sem vette. Kívülről ő tűnt a legnyugodtabbnak. A Berettat maga elé emelve vezette a csapatot, át a házon. Biztos léptekkel tette meg az utat, amin bejöttek, ám ez most neki is óráknak tűnt, ahogy a többieknek is.

Ahogy az ajtóhoz értek Rick élesítette a fegyvert, Molly pedig lemondóan eresztette el a felsőjét. A rövid hajú fiú ezután egy nagy levegőt vett és kilépett a házból. A többiek egy kis gombóccá gyűltek az ajtóban, lélegzet visszafojtva figyelték, ahogy a fiú lassan jobbra, majd balra fordul, végül pedig leereszti a fegyvert.
-Tiszta –fordult a többiek felé, visszalépve a társasághoz.
-Lehet egy patkány volt, vagy ilyesmi –sóhajtott, Mollyt magához ölelve, aki még mindig kissé reszketve bújt hozzá.
- Lehet te vagy egy patkány – tette hozzá Lara.
-Azért ez mekkora para volt már –eresztette le Gas a kamerát egy megkönnyebbült vigyorral, a lányok fellélegeztek.
-Az biztos –helyeselt Esther.
-Fúh... -rázta meg kissé a fejét.
-Na jól van, ennyi izgalom most elég volt, pakoljunk össze és menjünk tovább –mondta végül Lara, mikor már úgy tűnt mindenki megnyugodott. A többiek helyeslően bólintottak, így az ezüsthajú lány megfordult, hogy visszainduljon. A többiek azonban nem mozdultak.
-Lara... -nyögte elhalló hangon Gas, mire a lány egy grimasszal fordult hátra.
-Mi van? –morrant a másikra, aki nagyot nyelt.
-Megtennéd, hogy most egy kicsit nem mozogsz? –kérdezte Gas, a hangjában valami furcsa csengett. Lara ismét csak egy grimasz vágott. A tekintetét végig vezette a többieken, akik halálra vált arccal meredtek rá. Molly keze a szája előtt volt és egészen elhátrált Larától. Rick szorosan fogta a pisztolyát.
-Mi a fasz van veletek? –rivallt rájuk a lány, kissé megemelve a kezét.

Ekkor érezte meg. Valami megmozdult a hátán. Nagy volt. Az a valami egészen a derekáig csúszott, aztán a lány csak azt érezte, hogy megindul a lapockája felé. Lassan, komótosan. Finom nyomások, mintha lábak lettek volna. Egy kicsit csiklandozták. Olyan érzés volt, mintha apró szőrszálak furakodtak volna a pulcsija szövete közé. Lara lába a földbe gyökeredzett, érezte, ahogy a vér lassan meghűl az ereiben.
-Szedjétek le! –sikította, a kezeivel azonnal a háta felé kapva.
-Ne mozogj, bab! –szólt rá Anne, ahogy a lány hátán terpeszkedő pók csáprágóival a felé érkező kézre akart harapni. A sötét hajú lány hangja ijesztően nyugodt volt.
-Lehet, hogy mérgező! Csak maradj mozdulatlan oké? –lépett hozzá közelebb, finoman megfogva Lara kezeit. A lány arcát elárasztották a könnyek, minden ízében remegett, de bólintott.