"A táj, a táj... A gyönyörű táj"
Az autó ablak hàtánál az utolsó ülésen ül Rachel, kinek a barna haja mely olyan mint a notesze, a notesze melyet mindig magánál hord. Rachel gyönyörű kék szeme, olyan mint a tenger és az ég.
Izalndon, Skagaströnbe tart a keresztanyához Dalla és Larus kersztapjához. Rachel egy 20 éves lány aki Amerikábol jött el Skagaströnbe, hisz a nagy mamája a Vakaia vulkán melletti farmon élt, viszont meghalt. (∆) Eljött hát utoljára a farmra. Sajnos nagyon messze van a farm a keresztányjáéktól ezért eltervezte hogy elmegy ő, magába.
Egy hosszú út után elérkezett a keresztanyájékhoz.
Repülőtéren:
-Rachel! Olyan rég láttunk! -a nyakàba szaladt Dalla
-Úgy hiányoztatok,keresztapu? -kérdezte kicsit szomorkásan Rachel
-Larus? Ott van a kocsiba.
-ohh, akkor jó.Kicsit szomorú voltam hogy ő nem jött ki, mostanában sokat vagyok szomorú...
-Tudjuk jól kincsem hogy min mész keresztül, anyukádék, Lucy nagymamád....
Sóhajtot egyet és hirtelen könnybe lábadt Rachel szeme, Dalla karjaiba borult, és úgy érezte hogy végre nincs egyedül.
-Semmi baj Rachel, minden rendben lesz!
A kocsiban:
-Nah, Rachel hogy álsz a férfiakkal? (
-kérdezte Larus viccedlődve
-hát, jelenleg... Sehogy -magában kuncogva gondolt Jackre, aki Rachel leendő barátja
Kb. 1-2 órás út után haza érkeztek. Rachel kivette a csomagtartóból a lila bőröndjét és a nappaliban szétterült a kanapén. Nézte a képeket a falon, ahogy ropogott a tűz a kandallóban, nézett mindet! Hiszen olyan rég volt ott, utoljára 16 évesen....
"4 éves nem voltam itt, úgy megváltozott minden... "
-Rachel menj a szobádba és pakolj ki! -szólt Larus
Szerintetek megéri folytatni?
Épitő kritikát szívesen elfogadok😁
Első résznek szerintem elég ennyi....
A történetben szerepelnek létező nevek és helyek is!de kitaláltak is ugyan úgy
Helyesírás volt/van/lesz benne
