Keserűség, gyűlölet, csalódottság. Ezek azok az érzelmek, amiket éreznem kellett volna. Hogy mi volt bennem mégis más?
Játszhattam.
Küzdhettem.
Bár vesztettem.
Egyesek szerint a röplabda is csak egy játék. De kérdem én, ki nem szeret nyerni?
Ha a múltban ragadok és nem lépek tovább, nem fogok fejlődni. Így feladtam bánatom és előre tekintettem. Eljön majd az ideje. Az ideje, mikor a király fölé emelkedhetem. És győzni fogok! Ezúttal biztosan.
Most vesztettem, mégis felemelt fejjel és egyenes háttal indulok meg a jövőbe. Ám így nem látom az előttem elterülő kisebb szakadékot. Az akadályt, ami egy autó képében jelenik meg előttem...Rövid? Jah. Ez nem rész, csak egy röpke előzmény. Az igazi rész a füzetemben vigyorog, arra várva, hogy bepötyögjem a telón. RIP ujjaim.
Hamarosan jövök az első résszel. :)
A következő részben találkozunk!
YOU ARE READING
Ki vagyok?
RandomCsak egy villanás, majd egy becsapódás. Bárkivel megeshet. Kissé klisé? Meglehet. De az ilyenek is kellenek.