A házba beérve ledobtam a táskám a földre, majd cipőmet lerúgva sétáltam be a konyhába, ahol édesanyukám sürgött-forgott szokásához híven.
Leültem egy székre mire anyu felém fordult és egy nagy mosoly ült ki az arcára.
- De jó, hogy hazaértél! Nemsokára kész a vacsi, a kedvenced főztem.-mondta csilingelő hangjával.
- Anyu, el szeretnék valamit mondani!- kezdtem bele a mondandomba, mintha meg se hallottam volna mit mond.
- Mondjad kincsem!-fordult vissza a tűzhelyhez kavargatni az ételt.
- Elköltözök!-mondtam ki gyorsan és magabiztosan.
Ekkor a fakanál a padlóra esett és anya, megdöbbenve rám nézett.
- És hova? Egyáltalán kivel? Honnan jött ez az ötlet?- bombázott kérdésekkel.
- Egyedül, van egy olcsó lakás, az egyik ismerősömé, nemrég újították fel és nincs ki lakjon benne, mert ugye összeköltöztek a barátnőjével aki albérletbe lakik. Csak a rezsit kell fizetnem majd.
- Nem jó veled nekünk? Miért akarsz elköltözni?-kérdezte könnyekkel a szemében.
- Nem, dehogy. Ne is gondolj ilyenekre. Csak anyu, lassan 23 éves leszek. Szeretnék önálló lenni. Dolgozom, becsületes vagyok és el tudom tartani magam.- felálltam majd odamentem hozzá és megöleltem.
- Nagyon fogsz hiányozni.-szipogta.
- Még el se mentem. Meg apával is beszélnünk kell erről, de ezt már eldöntöttem.
- Nagyon szeretünk, és elfogadjuk hogy így döntöttél. Csak ígérd meg hogy jössz majd meg hívsz is.
- Persze, ez természetes.
- Na, nehogy odaégjen a vacsora, ért apád kitekeri a nyakam.-mondta és mindketten hangos nevetésbe törtünk ki.
Mikor kész lett a vacsi én megterítettem az asztalt, majd apu végszóra érkezett.
- Itt a két kedvenc hölgyem,- hozzám jött megölelt, majd anyuhoz ment és adott egy csókot a szájára- mi a vacsora?
- Brassói készült, a lányod kedvére. És van egy bejelenteni valója.-mondta és újra elérzékenyült.
- Akkor együnk, majd közben elmondjatok.- fogta magát és leült az asztalhoz majd mi is követtük a példáját. Mindenki nekilátott enni, közben anyutól elég szúrós pillantást kaptam, így úgy döntöttem megszólalók végre.
- Apa,- apu rámnézett félig teli szájjal és várta hogy folytassam - anyának már mondtam, szóval arról vagy szó, hogy úgy döntöttem, elköltözök.
Apának majdnem a torkán akadt a falat, de végül nem fulladt meg, szerencsére.
- Hova? Kivel?- kezdte ő is a kérdezősködést, mint anya.
- Egyedül, az ismerősöm lakásába. Nem ott lakik és nem szeretné idegeneknek kiadni. Így én lefoglaltam.
- Hát akkor sok sikert.- mosolygott őszintén rám.
- Köszönöm apa.-viszonoztam mosolyát és tovább ettem.
Miután megvacsoráztunk mindenki elment elvégezte az esti rutinját, és lefeküdtünk.
Másnap reggel egy ismeretlen számról jött egy üzenetem.
"Remélem adsz még egy esélyt!
XoXo"
