A nehéz élet

A költözés

Hétfő, Ez a nap olyan volt mint én... egy merő szerencsétlenség.

 Egy szeptemberi reggelen nagy nehezen 7-kor felkeltem. Oda csoszogtam a tükör elé és ahogy belenéztem, megpillantottam a 21 éves Betty Mitchell-t. Vörös, hosszú hajamon és zöld szememen megcsillant a lámpa fénye. Elnézve a lapos hasamat látszik a sok kardio edzés. 
 Ez után elkezdtem a mindennapos rutinomat. Ekkor még nem is tudatosult bennem, hogy ma már az új lakásomban alszok, egyedül. Miközben megittam reggeli kávémat, azon töprengtem milyen lehet elköltözni otthonról. Már szinte az összes barátom egyedül él, végre én is közéjük fogok tartozni. Már 9 óra volt, amikor eszembe jutott, hogy össze kéne pakolnom, ha már ma úgyse megyek be az egyetemre. Összepakoltam a cuccaimat és elindultam az autómhoz. Miközben mentem többször visszanéztem a szobára ahol eddigi életemet éltem. Leértem a kocsimhoz, és elkezdtem a háznak integetni, jelezve, hogy mennyire fontos nekem. A szomszéd kertben meglátott engem egy idős nő, aki kérdően nézett rám, ekkor gyorsan bepattantam az autóba és elindultam az új lakásom felé. Természetesen dugóba keveredtem, ráadásul még el is tévedtem így 45 perc helyett másfél óra volt az út, rendesen megizzadtam a nagy melegben. Egy pillanatra megijedtem, hogy az új lakásomhoz otthon hagytam a kulcsot, már szinte megállt a szívem de meglett, a táskám alján volt... mint mindig. Amint beléptem a panelházba egy "vérszomjas" kutya a második emeletig kergetett. Sikerült leráznom, elővettem a kulcsom és beléptem a lakásba, és megnéztem mennyi az idő, 11:30 volt. Körbenéztem és egyszerűen gyönyörű volt. Be volt már rendezve a lakás, a szüleimtől ezt kaptam születésnapomra. Nagyon izgulok az egyedül élés miatt. A viszonylag hosszú előszoba végén található a szobám. Ettől balra a fürdőszoba. jobbra pedig a konyha. A konyhából nyílik az étkező és a spejz. A bejárati ajtótól jobbra van a nappali. A szobámból nyílik egy tágas gardrób. Csak egy percre belefeküdtem a franciaágyamba pihenésképpen. Egy kicsit átmentem ismerkedni a szomszédokhoz, mind nagyon kedvesen fogadtak... egyet kivéve. Egy idős házaspár nem díjazta a költözésem. Mindenkinek vittem süteményt, de ők nem szívesen fogadták. Nem tetszett nekik, hogy gitározom... félnek, hogy hangos leszek. Én kis naiv azt gondoltam a mai nap már nem lehet ennél rosszabb ezért nekiálltam rántottát csinálni. Minden jól ment volna, ha nem rakom túl magas lángra, de ez még nem is lett volna baj mert gyorsan levettem a tűzről, csak közben megégettem a kezem. A csaphoz szaladtam és amennyire csak lehet megnyitottam, ezért ruhástól fürödtem. Átöltöztem, majd a félig kihűlt rántottát ki akartam rakni egy tányérra, de kicsúszott a kezemből... és ripityára tört. Ezután úgy éreztem, hogy nem kellett volna eljönni otthonról. Összetakarítás után megettem a hideg  rántottát. El akartam menni fürödni, de váratlanul csöngettek. Gondoltam a szomszéd, de Liza, Nicole és Patric jöttek meglátogatni. Nicole kezében egy nagy doboznak kinéző valami. Beléptek a lakásba, és leültünk a nappaliba. Valami zörejt hallottam a dobozból. Átadták nekem, és izgatottam nyitottam ki. Megláttam egy nyuszit a ketrecben és mellette nyúl tápot, és pár hasznos kelléket neki. Mindhármukat egyszerre öleltem át, hisz nagyon vágytam már egy kis kedvencre.
 Elmentek a srácok, és a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol egy váratlan dolog várt várt.

Folytatjuk...