Anglia

Chapter 2

~ -Nem én nem megyek sehova. Ebbe legyetek tisztába. - Ezzel a kijelentéssel kirohantam a szobából majd bezártam a szóbám ajtaját ! ~

A telefonomhoz nyúltam, hogy felhívjam Lizzie-t. 

*csörög* 

-Háló?

-Lizzie, nagy baj van! Muszály találkoznunk!!

-Nem lehet... randim van. Elfelejtetted?

Hát, persze. Jared fontosabb mint én a "legjobb barátnője" . Hahh.. szánalmas. 

-Tudom, de ez most fontos lenne.. tudod.. ömmm... a szüleim...

-Lucy, készülődnöm kell... majd holnap a suliba. 

*bep-bep*

Ez  mi volt? Még meg se halgatott! Nem hiszem el.. pedig azt hittem... nah, mindegy. 

Most mi tévő legyek? Kinek birom elmondani, hogy most mit érzek? Apunak? Annak, aki végett most el kell mennem innen?! Anyunak? Aki támogassa aput? Vagy a tesómnak? Aki örül ennek? Lizzie-nek? Akinek fontosabb egy randi mint a volt barátnője? 

Leültem az ágyamra és...

Ahh.. Chris, persze. Ő biztos meghallgat. Még nem is mondtam, de Chris egy nagyon jó barátom. Mindig segít, ha bajban vagyok... úgy érzem, Chris sokkal jobban bánik velem, mint Lizzie... 

*csörög*

-Lucy? 

-Chris?

-Szia. 

-Szia. - Minden beszélgetésünk így kezdődik. Megszoktam. 

-Mi a baj? Hallom a hangodon... történt valami? - Mindig mindent észrevesz... ezt szeretem benne.

-Figyu jó lenne ha találkoznánk. Lehet? - Csak mondj igent!!

-Persze. Tíz perc múlva nálad? 

- Megfelel!