Anglia

Chapter 3

- Kicsim, csöngettek. Chris az.

Huh. ez gyors volt. 

Gyorsan felvettem egy pulcsit majd a bejárathoz vettem az irányt. 

Chris kint várt, majd intettem felé, hogy kint is maradunk. 

- Szia. 

- Heló. Mi az ami ennyire fontos? 

- Uhmm.. 

- Ki vele? 

- Izé.. nagyon nehéz..

-Micsoda? 

- Elköltözünk. 

- Hát ez nagyszerű! 

- Mivan? 

Hát én ezt nem értem... tényleg mindenki megvet engem? 

- Miért, te nem örülsz neki? Lehet, hogy lesz nagyobb szobád saját fürdőszobábal, stb.

- Nem másik házba költözünk! 

Már egy percre tényleg megijedtem. De ha csak félreértette akkor nincs baj. Lehet, hogy nekem is máshogy kelett volna tálalnom.

- Hah? Nem értem. 

- Mink nem másik házba költözünk. Mink Angliabá költözünk. 

Az "Angliát" egy kicsit kihangsúlyoztam. Hátha most megérti rendesen.

- Ez most komoly? Lizzie tudja már? 

- Ne is beszéljünk róla... túl elfoglalt, hogy meghallgasson. 

- Ezt nem veszem be. 

- De pedig igaz.

Azután részletesen elmeséltem az egészet. Mindent. 

- Figyi... én nagyon sajnálom. De attól még mi beszélgethetünk skype-on. Nem?

- Igen de az nem ugyanaz. 

-Lehet. Majd meglátod, minden rendben lesz. 

Azután jó szorosan megölelt. 

- Mikor indultok? 

Nah, ez jó kérdés.

- Neked mindig annyi kérdésed van. - Muszály volt elnevetnem magam. Annyira édes. De, tényleg. Mi lesz majd ha sok idő után találkozunk? 

- Őszintén, nem tudom. Erről még nem adtak információt a szüleim. De még biztos találkozni fogunk. 

- És mi lesz Lizzievel? - 

Már megint itt tartunk. 

- Nem tudom. Most majd kivárom a végét. Úgy is felfog hívni, hogy milyen volt a randija, szóval...

- Oké. Szerintem nekem már ideje lenne mennem. 

- Hát, köszi. Mindenért. 

Gyorsan megöleltük egymást mégegyszer, majd sarkon fordult és elment. 

Ezután lezuhanyoztam majd vártam Lizzie hívását. De semmi. 

Semmi.