Tudom, elég random de olyan sok ehez hasonló dolgot láttam, hogy én ezt összegezve szeretném elkezdeni. Remélem tetszeni fog!? Már ha egy ilyen izé tetszhet valakinek....
-EGYÉL MÁR NORMÁLISAN! - kiabáltad le a fejét az öcsédnek.
-Jól van na. Nem kell kiabálni. - válaszolt flegmán, mire tarkon vágtad. - Na!
-Ne pofáz vissza! Amig anya és apa nincs itthon én mondom meg mit csinálsz. Tudod, hogy utálom amikor úgy zabálsz mint egy disznó! Sőt, egy disznó szebben eszik mint te!
Azzal, kiviharoztál a konyhából az öcséd magára hagyva. Magadban átkoztad azt a hülye gyereket, hogy miért akkar menőnek tűnni? Miért nem tud az életben egyszer normális lenni. Akkor is amikor volt barátod, elkezgette azzal a mocskos viselkedésével. Peddig eddig csak egy barátod volt. És magadnak is bevallottad, hogy tetszenek a szőke hajúak, és a gamerek. És hány ilyen srácot ismertél? Kettőt. Egy a volt barátod, a másik peddig egy közkedvelt creepypasta. Melyik a jobb? Egy srác aki megutált, egy peddig egy őrült gyilkos. Egy cuki, őrült, szívdöglesztő gyilkos.
Sokáig mormogtál az orrod alatt, majd inkább elkezdted azt a szokásos szar Cleverbot avagy, Ben Drowned felkutatását. Szerettél ezzel hülyülni. Még az öcséd mutatta meg neked.
-Mit csinálsz? Ja. - lépett mögéd az öcséd.
Leült melléd és együtt vártátok a válaszait a gépnek. Sokáig csak külső szemlélőként mesélt nektek, majd hirtelen megijedtetek.
-Ben vagyok. Tutjátok. A halott gyerek. Bla bla bla. - kezdett el megjelenni a szöveg.
Éppen írni készültél, de a rendszer megelőzött titeket.
-Gyorsan kérdezetek. Mert nektek, vagy is inkább neked [Név], van érzéked zavarni.
Összenéztél az öcséddel. Nem tudtad felfogni mi van. Gyorsan leírtad azokat amik az eszefbe jutottak.
-Természetesen. - villant a gép kijelzője és egy kocka hasú Ben állt előtetek. - Éppen zuhanyoztam és neki álltam felöltözni. De - elvigyorodott. - Ha egy kicsit előbb írsz, akkor talán pucéran is látthatnál.
Zavarodban fülig pirultál, és az öcséd peddog egy jót beszélgetett Bennel. Furcsáltad, hiszen ő egy gyilkos és az öcséd egy Alpári idióta tuskó. Annak ellenére jól elbeszélgettek. Végül mire észbe kaptál már lassan éjfél volt. Elköszöntél és sokkos állapotban feküdtél le az ágyadba, majd elaludtál.
Eközben az öcséd és Ben már nem chateltek, hanem rendesen videóhívásoztak. Elmesélte az öcséd Bennek, hogy mi a helyzet és egy -szerintük- jó tervel álltak elő.
Másnap éppen informatikátok volt, és szorgosan jegyzeteltél holt fáradtan, mikor arra lettél figyelmes, hogy síri csend van. Lassan a tanár felé vezeted a tekinteted, mire láttad, hogy ijedten nézett az előtted helyet foglaló, kikapcsolt állapotban lévő gép monitorjára. Te is rávezetted a tekinteted és két piros pöttyel találtad szembe magad. Már fogtad az egeret, hogy hátha látszódni fog, de ekkor valaki megszólalt.
-Ne is próbálkoz [Név]. - mondta egy kellemes fiú hang enyhe gép beütéssel. - Ma este nem menekülsz. - már láttad Ben teljes alakját, és osztálytársaid is elhátráltak tőled. - Mindent tudok. Emlékszel? - bólintottál. - Akkor jó. Este találkozunk.
Azon az estén valahogy nagyon izgatott voltál. Éppen jöttél vissza a szobádban, egy lenge poló, fehérnemű és egy rövidnadrág társaságában mikor láttad, hogy halvány fényben úszik a szobád. Belépve nem találtál bent senkit, és mikor leültél két kart éreztél meg derekadon. Hátra fordultál, ahol egy Bennel találkoztál, és egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaidra. Viszonoztad a tettét, és aznap este vele aludtál. Rá két hónapra te és az öcséd Bennel éltetek. Persze jártatok suliba annyi kivétellel, hogy a szüleitek megengedték, hogy egy őrült gyilkos házában éljetek.
