Bad influenes

2

2008.12.11 Portland (Olga szemszöge)

A tél itt is meglátszik, a hó beterít mindent, az ablakon kinézve azon angyalok milyen is lesz itt élni. Az emberek másak, a teljesen napbarnított bőrük meg a hideg télen is meglátszik, az enyém rikító az övéktől eltérően.
A kocsi lelassít egy hatalmas kertesháznál, az utca megáll az emberek tekintete a fekete be sötétített autóra terelődik figyelnek minden rezdülését, nehogy lemaradjanak valamiről. Ezek szerint itt is elterjedt a hír miszerint egy producer költözik a szomszédba a családjával. Mindig nagy figyelmet kaptunk anyummal apum által, gondolom meg van a válasz miert nem szeretek emberek között lenni egy percet sem. A házat végig nézve rájöttem mi leszünk a "pénzesek" ebben az utcában. Az ajtót nyitottam óvatosan kiszálltam és mindenki mint ha nem is bámult volna hirtelen kapkodni kezdett és ál feladatukat folytatták. Örülök apum sikerének , de a szüleim mindig is szerettek kérkedni a pénzel ami most is meglátszik a házon, én mindig csak a háttérben figyeltem és ügyeltem arra, hogy egyre kevesebbet foglalkozzanak velem a sajtósok.
A ház nem csak kívülről de belülről is hatalmas. A szüleimet megsem vártam hogy be érkezzenek feltaláltam magam és megkerestem a szobám ,nem volt nehéz az ajtón egy kis táblácska ált 'Olga' címmel . A szobám sötét lila színben pompázott , legalább ezt megjegyezték. Ledobtam magamra az ágyra és csak a plafont néztem, mi lesz velem itt?

12.14

Legelső napom a suliban. Anyu elakart dobni, de nem tartottam rá igényt. Csak sétálni akartam egyedül csendben és gondolkozni, felkészülni lelkileg arra ,hogy ez a nap is eljött. A régi sulimban se volt sok barátom, egyedül a könyvtáros nővel váltottam mindennap egy szót és az évfolyamból egy srác volt aki udvarolt nekem, no csak de nagy szociális életem van, nem hagytam sokmindent ott a hazámban.

Borús volt ma az idő, illet a kedvemhez. A suli kapun belépve a recepció felé vettem az irányt.
-Jó napot, az igazgatóit keresem, új vagyok.
-A folyosó végén jobbra -mosolygott, szinte már erőltetten.
Az ajtó előtt megálltam és kopogtam majd be nyitottam.
-Jó napot,  Chenki Olga vagyok.
-Miss Katheline ,üdvözlöm iskolánkban -nyújtotta kezét amit elfogadtam.
-Köszönöm -motyogtam körbenézve. A kis iroda nagyon szépen bevolt rendezve, krém színű bútorok illettek a kávé színű falhoz.
-Rendben van? -érdeklődött - elég sápadt tűnik.
-Igen ,esetleg mehetnénk az osztályomhoz? -kérdeztem vonakodva.
-Látom izgatott ,persze.
Az igazság az hogy szó sem volt izgalomról egyszerűen már túl akartam lenni a nehezén. Miután a papírokat lerendeztük, az igazgató vezetésével elindultam az osztályom felé. Hosszú folyosót követte egy másik hosszú folyosó. Az idő lelassult, mindenki figyelte az eseményeket. Szinte órák teltek ,mire Miss.Katheline megállt.
-Nos itt lenne a maga kis osztálya, remélem hamar beilleszkedik és jól fogja magát érezi, bármi problémája lenne bizalommal forduljon hozzám.
-Rendben köszönöm- ezzel beléptem, és igen  itt és most történik semmit nem fordíthatok vissza. Beléptem maga a hibába, akkor és abban a pillanatban csak egy teremnek számított 19 velem egykorú tinédzserrel. A teremből ömlött a parfüm és a füst szag, de jó 17-nek lenni. az egyik sarokban voltak a "menő" arcok a másikban a "különcök" és a másikban pedig egy teljesen más világ. Tudtam, éreztem hogy én oda tartozom, a csoport tagjai feketében, erős füstszagot árasztva magukból engem bámultak. Hirtelen nem tudtam magammal mit kezdeni, mit egy partra vetett hal vergődtem.
-Szia Hannah vagyok -jött mögüllem egy kedves hang. Mikor hátra fordultam egy kis szőke baba arcú lány állt velem szemben kék szemeivel engem fürkészett -itt vagy köztünk?- nézett rám furán.
-Ohh, igen bocs, Olga vagyok az új -húztam el a számat.
-Üdv itt, sajnálom, mondanám hogy ülj mellém, de csak náluk van ott egy szabad hely -biccentett a fejével a dohos társaságra.
-Mit kell róluk tudni? -néztem kérdőn Hannahra.
-Nem jó arcok, csak a baj van velük...
-Miféle baj?
-Nem akarod tudni...kerüld őket. Lehet tényleg kerülnöm kéne őket, de máshol nincs hely ebben az ócska teremben. Gyorsan helyet foglaltam, előpakoltam az órára próbáltam nem tudomást venni róluk, de nem ment éreztem a tekintetüket a hátamon. Az ebédszünet 13:00-kor kezdődött. A nagy ebédlőben egyedül bolyongtam, aztán megláttam őket. Mivel Hannaht nem találtam, nem tudom milyen felindulásból ,de elindultam a vesztembe..azaz a csapathoz.
-Leülhetek? -szemben álltam velük és vártam, vártam hogy válaszoljanak. Csak nézték ,feszült volt a levegő, a vér is megfagyott bennem, aztán az egyik hozzám szólt egy kis idő után.
-Scott vagyok -azta még nem láttam ilyen szemeket. Úgy méregetett mintha a bőröm alá látna.
-O-olga -dadogtam, mire ő csak kinevetett, na és a mosolya és a nevetése...végem, kicsit elpirulhattam.
-Piroska, ő itt Irina, Back, Elizabeth ,Susan ,Betty, George, Gary, Jose és John.
-Örvendek.
-Nem fogsz -szólt közbe Susan.
-Ez mit jelentsen ? -értetlenkedtem.
-Ha velünk lógsz a suliban elítélnek.
-Mitha eddig nem ítéltek volna el engem- a srácok érdeklődve figyeltek én pedig mindent elmeséltem. Nem volt Hannahnak igaza, teljesen nomálisak . Egész szüntet hagyták hogy végig sztoriztam, kiönthettem a lelkem apuékról a költözésről mindenről. Nem is tudtam ilyen ha az embernek vannak barátai. A haza felé vezető utam hosszabbra sikeredett mint gondoltam, ugyanis addig hallgattam a zenéim és nézelődtem, néztem a borús felhőket és hogy hogyan vált át az alig világos fényből teljesen sötété, miként bújik elő a hold és hogyan változik a környezet. Az emberek a sötéttel nem foglalkozva ugyanúgy járkálnak az utcán, valaki szomorúan , ki nevetgél ki szerelmesen bolyong , ki pedig csak gondolkozva elveszve a nagy világban ,én az utolsóhoz tartozom. Anya már harmadjára hívott én pedig csak írtam egy sms-t miben leírtam magányra van szükségem és csak sétálok majd megyek, ne várjanak. a válasz persze rendben puszi volt, miért lett volna más. Késő este értem haza éjfél lehetett mire haza kerültem. A szüleim nagyban aludtak már, én meg még mindig csak a plafont bámultam  az ágyamból és nem értettem, nem értettem mit érzek.