Yaoi Oneshot

Madame Pigott - Ciel x Sebastian pt.1

"Szomorú dolog történt ma Newport városában. Egy asszony vesztette életét a kisbabájával együtt. Madame Pigott és Mr. Pigott esküvőjére múlt tavaszban került sor. Az üzletember Mr. Pigott hitveset választott magának ezzel megőrizve rangját. Madame Pigott sokat betegeskedett a terhessége alatt, így kockázatos szülés lett volna. Az orvos választás elé állította a férjet, hogy kit mentsen meg. A gyermeket vagy az asszonyt. Pigott úr a gyermeket választotta. Ezt meghallva Madame Pigott megátkozta férjét. A gyermeket és magát is megölte." 

A reggeli nap sugarai a Phantomhive birtokra vetődött, ezzel keltegetve a bent alvó embereket. Ciel a nagy ágyában álmosan nyitogatta nagy szemeit és kinézett az ablakán. Undor fogta el a kinti világtól és attól, hogy felkeljen. Mostanában csak így telnek a reggelei. Mióta az üzlet beindult egyre kimerültebbnek érzi magát. Persze ennek jelét a világért sem mutatná ki. Meghallotta közeledő inasa lépteit és visszahunyta a szemét. 

- Bocchan - nyitotta ki az ajtót - Ideje felkelni.

Ciel az oldalára fordult és nyakig betakarózott. Csak egy nyugodt öt percet szeretett volna még alvással tölteni, de mivel Sebastian a ruháit hozta elvetette az ötletet. Megtörölte szemét és engedte, hogy Sebastian felöltöztesse, majd a szalonba sétált és várta a teájára. Előtte a munkával kapcsolatos papírok hevertek és az időpontok a megbeszélésekről. Legszívesebben fogta volna az egészet és kidobta volna. 

- Meghoztam a Fekete Erdőből származó kakukk és citromfű teáját eperrel ízesítve - adta a csészét Sebastian a kezébe

- Mióta iszok én gyógyteákat? - nézett Ciel a kezében tartott csészére undorral

- Természetesen ha nem ízlik akkor hozhatok mást - felelte Sebastian - De amíg bele nem kóstolt kérlek ne ítélkezzen.

Ciel torkán lefolyt a meleg folyadék és fintorodva ízlelgette. Mégis megnyugtató érzés telepedett rá. 

- Köszönöm - kortyolt egy újabbat

- Látja... A citromfű megnyugtatja az idegeket.

- Honnan veszed, hogy ideges vagyok? - kapta a komornyikra Ciel a tekintetét

- Nem mondtam ilyet egy szóval sem - tette fel a mutató úját - Ez ma jött - tett ifjú gazdája elé egy borítékot

Ciel forgatni kezdte a piros pecsétes borítékot a kezében, majd sóhajtva kinyitotta. Mikor meglátta a királynő nevét automatikusan kihúzta magát. Sebastian mosolyogva figyelte őt.

Szeretem amikor fontosnak tartja magát

- A királynő írt - kezdte Ciel - Londonban holttesteket találtak. Meg kéne néznünk. 

- Ahogy óhajtja.

- Jó lesz kimozdulni. Készítsd a kocsit.

- De egy óra múlva találkozója lesz a svéd játékgyár emberével.

Ciel szemét forgatva indult a társalgó felé és várt az összekötő emberre. Sebastian mellette kellemes dalokat játszott a zongorán és átengedve magát a lazításnak behunyta a szemét. Arra riadt fel, hogy valaki az arcára rakja a kezét és kedvesen megsimogatja. Azt hitte tulajdon anyukája de a valóság visszarántotta és a vörös szemű Sebastiannal találta szembe magát. Nem húzta el az arcát, hanem még kicsit tenyeréhez is nyomta. 

- Jól van? - kérdezte a komornyik 

- Csak rosszul aludtam az éjjel. Itt van? 

- Itt - bólintott - Behívom