Roncstelep (Yaoi)

Éjszakai kiruccanás

Már lassan egy hét is eltelt a kis „incidens" óta, mostanra már Sam is lenyugodott. Folytatta mindennapi dolgait. Azaz a feltalálást, a bütykölést... és a...

BUMM!

Újabb robbanás rázta fel az apró városka nyugalmát, ugyanis Sam apró kis mechanikus szerkezete kivágódott a fészerből... a falon át...

- Gyááá...! – eredt utána Sam azonnal, de a robot kirobogott lánctalpain az utcára a fakerítésen át. Szép kis lyukat hagyott rajta. – Gyere vissza te kis...! – vette üldözőbe, de az túl gyors volt hozzá képest.

- Sammy? – képedet el a szomszéd nő, ahogy megpillantotta az alig tizenöt centi magas, de fél méter szélességű, téglalap alakú szerkezetet üldöző fiút.

- Szép napot... - lihegte Sam, ahogy a robotot követve átvágott a nő kertjén. A szerkezet csattogott és kattogott, maga után gyökerestül felszedve a szép pázsitot. Igen... önműködő fűnyírónak indult ez a kis kütyü...

- Hjjáááj! – sikkantotta a nő, mikor a robot betarolta a kis rekettye bokrát.

- Sajnálom, sajnálom, sajnáálooom! Majd helyre hozom! - kért bocsánatot.

- Saaammyyy! – hallatszódott egy kicsit sem jókedvű kiáltás a szomszéd telekről.

- Oh, hogy a rozsda egye meg! – iramodott meg ismételten. – Még egyszer sajnálom, majd helyre hozom valahogy! – kiáltotta hátra Sam a válla fölött és tovább üldözte alkotását.

- Na, de ilyet... - ingatta fejét a nő.

Négy kertet tarolt be a kis masina, mire Sam végre sikeresen utol érte.

- Gyere csak ide! – vetődött utána, azonban a kis gép kicsúszott a karmai közül. Már épp tarolta volna be a következő kertet, mikor is valaki felkapta.

- Hoppácska, az én kertemhez aztán tuti nem nyúlsz! – tartotta erősen a szerkezetet.

Sammy fölnézett a földről. Jelenleg egy nála magasabb, nyúlánk férfi lábai előtt hevert. Haja világos barna, szépen fésült, szemei mogyorószínűek. Enyhén borostás arcán barátságos mosoly ült.

- Carter! – kiáltotta vidáman Sam és felpattant. Azonnal kikapcsolta a férfi kezében berregő szerkezetet. – Ez egy életmentő fogás volt haver. – veregette vállba a nála tíz centivel magasabb férfit, majd elvette tőle a robotot.

- Látom, jól haladsz a munkával Sammy. – mosolyogta jókedvűen a férfi.

Sam végignézett a szétzúzott kerteken és a kicsit sem boldog szomszédokon. Nagyot sóhajtott...

- Jah... így is mondhatjuk...

- Mi lesz veled, ha én két hétre elutazom nyaralni? – ingatta meg fejét.

- Fogalmam sincs...

- Na, gyere te kertészek gyöngye, tegyük rendbe a szomszédságot, mielőtt még meglincselnek. – karolta át az alacsonyabb fiú vállát és előrébb noszogatta.

Carter és Sam gyerekkori jó barátok voltak. Szinte testvérként tekintettek egymásra, azonban még a gimnázium megkezdése előtt Carter és a szülei elköltöztek. Sammy csak egy évvel ezelőtt találkozott újra legjobb barátjával, akkor is teljesen véletlenül, amikor ide költözött.

Bár az egész napjukba beletelt, lassan már esteledett, de sikeresen helyrehozták a szomszédok kertjeit. Sam iszonyat hálás volt Carter segítségéért, mert ha nem lett volna napokba is beletelhetett volna a renoválás. A férfi ráadásul még a fészert és a kerítést is segített befoltozni.