Látlak, de te nem látsz engem

A történet eleje

Belemosolyogtam a képébe. Hű de vicces vagy, baszki. Betöröm azt a ronda pattanásos orrodat, jó lesz? Hogy ne láttszon, mit gondolok róla, gyorsan lehajoltam a rajzomhoz, és néhány kósza vonalat rajzoltam rá. Az említett személyt Hannie-nak hívják. Mindenki szereti, mert csodálatos érzéke van ahhoz, hogy bárkivel megkedveltesse magát, aztán kihasználja, végül olyan bunkóságokat tud mondani, amitől a végén még Te érzed magad rosszul. Igaz, tavaly, mikor hetedikesek voltunk, a legjobb barátnőjének mondhattam magam. És most figyelmeztetlek, hogy most nem a szokásos elcsépelt duma lesz, hogy; " jaaj, a BFF-em elááárult!! Most bosszúúút esküdök!". Ó, nem. Ő mindig is ilyen számító dög volt. Mikor együtt voltam vele, elöntött a megfelelés vágya, ő meg oktatott, mit ne és hogyan csináljak. Először arra a következtetésre jutottam, hogy csak egyszerűen... bunkó. Aztán azt hittem, csak szimplán önző. De nem, egyik sem, illetve mindkettő egyszerre igaz rá. De nem ebből a kettőből fakadt az összes többi hibája. Nem. Mint később rájöttem, a kétszínűség táplálta bunkó beszólásait a barátaihoz, és az önzőségét is.
-- mindez kb háromnegyed évbe tellett. Hogy rájöjjek. Utána én is visszabunkóztam neki, vitáztam, veszekedtem vele, mondhatni, mert " ő nem ereszkedik le addig, hogy ordibáljon, ő az észérvek híve" az álszent. Aztán rájöttem, hogy a nyílt ellenségeskedésből több károm van, mint hasznom, ezért bele kellett törődnöm abba, hogy ő a kedves, segítőkész, jófej lány én meg vagyok a rosszfej, lobbanékony csajszi.
És most, nyolcadikban sem kis kellemetlenséget okozott nekem. Íme a történet arról, hogy tette a kezét Rá. Tamássy Zoli, Sizura.
------------------------------------------------------
Kérlek, írd meg kommentben, hogy milyen lett, mit javítsak rajta; és ne ródd fel bünömül, mert ez az első (wattpados) sztorim (=^.^=) Olvasd tovább.