Tavaly nem sok mindenkivel voltam jóban, a könyveimet részesítettem előnyben, ha elfoglaltságról volt szó. De az év vége felé már nem csak lányokkal voltam jóban, hanem egy-két fiúval is. Az utolsó héten, kedden reggel Sizu odajött hozzám.
--Szia. Már megint olvasol? -- Már azelőtt is jóban voltam vele, de nem voltunk beszélőviszonyban. Ezért egy kicsit meglepődtem azon, hogy hozzámszólt, és hogy ilyen közvetlenül. Bevallom, akkor a fiúk közül ÉS a lányok közül is őt bírtam a legjobban, de nem voltam szerelmes belé. Biztos voltam benne, hogy egy idő után igazi testvérként fogom szeretni őt.
Egészen péntekig beszélgettünk reggel állandóan, pénteken meg is hívott fagyizni. (Ugye június vége volt.) Aztán péntek este Messengeren elmondta, hogy tetszem neki. Megdöbbentem, nem akartam hamis érzelmeket nyilvánítani felé, de megbántani sem akartam. Nem írtam vissza neki, és azt hiszem, mindketten féltünk a hétfőtől. Megbeszéltük a dolgokat, de nem mondtuk ki. Kedden és szerdán kirándulni mentek (én nem mehettem), csütörtökön és péntejen pedig elkerült engem. Jövő pénteken volt az évzáró (egy hétig nem kellett jönni suliba), és az évzáró előtt levágattuk a hajamat. Rövidre. Tudtam, higy miután elmondta, már nem érdekeltem. De mégis megbántott azzal, a húsomba vágott, mikor Hannie-val láttam ugyanúgy beszélgetni nyolcadik év elején, mint velem annakidején. És ha Sizu valakivel nem tréfálkozva beszél, hanem komolyan, megbízva a másikban, akkor ott nem egyszerű bájcsevegés folyik. Három napig néztem ezt a románcot, aztán kígyó meg méregfoga metaforákkal telepakolva írtam egy névtelen verset, és úgy voltam vele, hogy ha másnap is így látom őket, feladom a levelet (postán). Azokban a napokban minden áldott este azon gondolkoztam, hogy mit eszik ő Hannie-n? Ennyire hasonlítanék rá, ezért kezd most vele? Vagy ennyire NEM hasonlítok rá? Egyik jobb, mint a másik. És közben majd' összetört a szívem.
------------------------------------------------------
Kérlek, írd meg kommentben, hogy milyen lett, mit javítsak rajta; és ne ródd fel bünömül, mert ez az első (wattpados) sztorim (=^.^=) Olvasd tovább.
أنت تقرأ
Látlak, de te nem látsz engem
غير روائيAlice Woodhouse látszólag egy normális lány: vonzza minden, ami Párizs és az Eiffel-torony, szeret olvasni, rajzolni és biciklizni, úgy ismeri a görög és az egyiptomi mitológiát, mint a szülei történetét. De ha a lelkébe pillantanánk, nem ugyanezt l...
