Látlak, de te nem látsz engem

Sötét gondolatok és ő.

Nagyon meg voltam zavarodva akkoriban. Tudtam, hogy nem tetszik nekem Sizu, mégis óvni akartam a bestiától. Ez önzőség, nem igaz? Hogy csak azért kell valami, hogy ne a másé legyen.
    Nagyon szomorú és lobbanékony voltam azokban a napokban, most több Sötét gondolatom volt. Azon agyaltam, hogy mi lesz az élet után? (Arra jutottam, higy a nagy semmi, de ezt nem muszáj megtudnia a hittantanárnak), és a nagy dilemma; miért élünk. Itt semmire nem jutottam.
     És miközben elvették az eszemet ezek a gondolatok, felemésztett Sizu&Hannie és a reinkarnáció. Például amikor ősz elején kirándulni mentünk, undorodtam attól, hogy én is kövessem a többi lány példáját, azaz én is kellessem magam, kacérkodjak velük. Mert megvetettem azokat, akik ezt csinálták. És mivel a kiránduláson, amikor fotózkodtunk, akkor is udvaroltak egymásnak és folyt a kacérkodás, nem voltam hajlandó én is beállni a csoportképbe.
    Később ezt nagyon megbántam. Mert amikor a ballagáson volt  sor, minden fotót összegyűjtöttünk egy kollázsba, és mivel hetedik, nyolcadikos képekről volt szó, a legtöbb képen rajta sem voltam.
      De térjünk is vissza az év eleji eseményekre. Miután hazaértünk, és letett minket a busz a suli előtt, láttam, hogy Sizu milyen szomorúan, milyen magányosan baktat hazafelé. Vérzett érte a szívem, megint. Mert ő sem ám egy tökéketes szoknyavadász. Otthon velük sincs minden rendben. Félelmetes dolgokat mesélt az otthonáról.
     Majd el kezdtem énekelni (tudat alatt választva) a 'Viszlát nyár' című számot az AWS-től. "Viszlát nyár, mostmár elkéstél!/ Mert azt hazudtad, hogy enyém leszel, de nem lettél/  Viszlát nyár!". Tudat alatt talán éreztem, hogy ez most ideillik.
------------------------------------------------------
Kérlek, írd meg kommentben, hogy milyen lett, mit javítsak rajta; és ne ródd fel bünömül, mert ez az első (wattpados) sztorim (=^.^=) Olvasd tovább.