Halál Angyal {JiKook}

1.rész

"Hideg van.
Ezt a két szót használnám ha valaki megkérdezné hogy mit érzek.
Szánalom.
Ezt használnám ha valaki megkérdezné mit érzek mikor rád nézek.
Depresszió.
Válasz, a "Mit hagyott neked?" Kérdésre.
És utálat.
Az első szó ami eszembe jut pusztán a neved említésére. 

Hogy ezt mind miért írom most le neked? Mert újra itt vagy. Újra megjelentél a nyugodt életemben, és újra tönkre teszed.
Mind ezt miért?!
Mert nem tudsz mit kezdeni a te nyomorúságos életeddel.
Tűnj el innen. Ne gyere vissza. Menj vissza oda ahol eddig voltál!
Tűnj. El. Az. Életemből."

- JeongGuk! - kiabált fel legjobb barátom a szobámba mire befejeztem a levelem írását majd le rohantam. Pink hajú barátom hatalmas mosollyal az arcán állt a kanapé előtt és hatalmasra tárta karjait, hogy egy hatalmas öleléssel üdvözöljük egymást.
Három évvel ezelőtt költözött el szüleivel Szöulba. Telefonon tartottuk a kapcsolatot nagyjából két évig, az utolsó évben viszont. Változtak a dolgok. Taehyung egyre kevesebbet volt elérhető, az anyja engem hibáztatott hogy miattam változott meg, de ez nem igaz.
Soha nem mondott nekem semmit arról hogy kik az új "barátai", hogy mit csinálnak mikor Gyűlést tartanak, és semmit nem mondott arról hogy miért kerüli az iskolát. Bizony. Drága barátom pusztán tizenhét éves de nem tanul. Helyette dolgozik. Állítása szerint egy kisboltban de az anyja meg mer esküdni arra hogy még sosem látta, abban a boltban amiről beszél.
Ilyenkor jön a kérdés hogy akkor miért rohanok oda hozzá mint egy gyerek az anyjához aki édességet kínál neki egy ölelésért. Ez igazán egyszerű. Ő az én legjobb barátom. Ez semmit nem mond nektek igaz? Nos... Nekem csak azért fontos mert anya így tanított. Mindig azt mondta hogy ha tényleg legjobb barátok vagyunk akkor akármilyen távol vagyunk egymástól, és akármennyire is változunk meg. Ki kell tartanunk egymás mellett, és én sikeresen ki tartottam. De hogy őszínte legyek nem volt könnyű. Tae rengetegszer bántott meg engem, sőt rengetegszer hanyagolt de tudtam hogy nem lesz sokáig ilyen. Igazam volt. Pusztán egy évbe telt, de megérte. Most itt van velem, újra szorosan ölel, újra csak velem van. Számomra most csak ez a fontos.
{~}
- Ezek a tetkók... - simítottam végig karján, órákkal és egy hosszú beszélgetéssel később.
- Ezek a tetkók nem számítanak. - húzta el karját majd húzta rá pulcsija ujját és ölelte át magát.
Nem értettem viselkedését de nem szóltam érte. Majd beszél róla ha akar most még nem kell.
- Van egy ajánlatom számodra... - emelte rám tekintetét, mire érdeklődve néztem rá. 
- Srácok meg jöttem! - kiáltott fel anya a szobámba mire Taehyung fel állt és elindult le, én pedig utána. Vajon mit akart mondani?

Sziasztok!
Ez volt az első rész, remélem tetszett ♥ Hamarosan hozom a következő részt. ♥