Our little family

Two

Yoongi

Csak egy kicsi. Egy kicsi kellett volna ahhoz a csókhoz, de nem, mert az univerzum erőinek pont ma kellett ellenem össze esküdniük.
Miután mindenki berontott az orvosiba én csak haza akartam menni, de ebből egy erős kéz meggátolt és vissza rántott.

- Yoongi, valami magyarázat? - kérdezte Chanyeol kissé lihegve.
- Hát azt te most nem kapsz.
- És mégis miért is nem ő flegmasága?
- Mert én se tudom ez mi volt! - ideges vagyok és ez a reakciómból is tükröződik.
- Csak mond el mi volt bent. - suttogta maga elé. Úgy tűnik megijesztettem...
- Csak annyi, hogy...befeküdtem mellé az ágyba, ő meg mikor felkelt leesett és segítettem neki falállni.
- És mi volt az a pozíció? - kérdezte egy perverz mosollyal.
- Az pont az volt aminek látszott.
- Ne-nem is mondtad, hogy neked tetszik Jimin. - lepődött meg.
- Nem tetszik csak.....szimpatikus, meg aranyos, és bájos a mosolya, és nagyon megnyerő a személyisége.
- Haver, szerintem neked nem csak tetszik...
- Lehet, hogy...kedvelem őt. - érzem, hogy az arcom átment paradicsomba.

Jimin szemszöge

Hazaérve csak ketten voltunk, így az ebéd csak zacskós ramen volt. Egyszerű, de finom és vacsira úgy is sok kaja lesz.
Alapból tök jó lenne minden, ha édes drága testvérem nem zaklatna a kèrdéseivel.

- Hányszor mondjam még el, hogy nem volt csók?! - csapok idegesen az asztalra, de csak azért is folytatja.
- De akkor mi történt?
- Már elmondtam...
- Szóval higgyem el, hogy befeküdt melléd, ölelgetett és nem volt csók?
- Igen.. - válaszoltam kissé szomorúan.
- Jiminie -ölel át hátulról Tae- nem erre akartam kilyukadni.
- De ez az igazság -csuklik el a hangom- fel kéne már adnom. Sose fogok vele össze jönni. - a végére már patakokban folynak a könnyeim. Tae csak felállít a székről és maga felé fordítva ölel tovább.
- Tesókám...ha tényleg így érzed akkor...itt az ideje, hogy  túl lépj rajta.

Fáj. Fáj, de ez az igazság. Nincs esélyem arra, hogy ebben a kapcsolatban boldog legyek. Még sem akarom ezt elhinni.

Tae szemszöge

Fáj így látnom Jimint. Lehet, hogy nem vagyunk vérszerint testvérek, de ezt sose éreztük. Mindig ott voltunk egymásnak, és ez most is így lesz.
De az, hogy Yoongi miatt sír...ilyen még sosem volt. Előfordult, hogy bánatos lett....de soha nem sírt még. Lelkileg most szarul van...és én is kezdek ideges lenni...

- Jiminie -simogatom hátát, ezzel el is érem, hogy rám nézzen- egy kicsit el kell mennem.
- Tae ne hagyj most itt, kérlek! - még erősebben kapaszkodik belém. Nem akarom, de muszáj elmennem.
- Csak egy óra, addig aludj. - Csak szomorúan bólogat és a kanapéra ledölve el is alszik. Lelkileg kifáradt...
Egy plédet ráterítek és megpuszilom a homlokát, majd az ajtót bezárva indulhatok is.

Indulhatok Yoongihoz.

Szerencsémre nem kellett sokat sétálnom, ha nagyon lassan megyek is 20 perc, viszont most az idegesség véget odaértem 10 perc alatt.
Enyhén szólva rátenyereltem a csengőre, és pár másodperc elteltével nyílt is az ajtó. Viszont nem az nyitotta ki akire számítottam.

- Oh Tae, szerbusz. - üdvözölt Yoongi anyukája.
- Jó napot Min asszony. Yoongi itthon van? - kérdeztem, de csak kuncogást kaptam válaszul.
- Úgy tűnik elkerültétek egymást. Éppen hozzátok indult egy 15 perce.
- MI???

Yoongi szemszöge

Bűntudatom lett miután hazaértem, ezért elhatároztam, hogy ha törik ha szakad én bocsánatot fogok kérni.
Nem a megszokott úton mentem, mivel egy kis édességet is szerettem volna vinni Jiminnek.
Nos igen, ez jó ötlet volt, viszont nem tudtam milyet szeret, ezért csak sima étcsokit vettem. Azzal nem tévedhetek olyan sokat. Ugye?....

Most már mindegy, mivel itt vagyok. A csengőt kétszer megnyomva vártam, hogy nyíljon az ajtó...viszont már 3 perce várok erre és még mindig semmi.

- Nincsenek itthon? - lenyomtam a kilincset, hogy valóban így van-e, de az ajtó magától kinyílt.
- Aish Tae már megint nyitva hagyta. - belépve a házba kulcsra zártam az ajtót és levettem a cipőmet.
Voltam már itt, ismerem a járást. A nappali felé vettem az irányt, viszont nem erre a fogadtatásra számítottam.
Egy kisírt szemű, alvó Jimin fogadott, ami talán a legédesebb látvány amit valaha láttam. Pontosabban lenne, ha nem sírt volna.
Letérdelve a kanapé mellé kezdem el simogatni az arcát, mire bele bújik a tenyerembe. Mint egy kiscica.
Muszáj megmosolyognom a látványt.
Egész nap el tudnám nézni, de sajnos nem ezért jöttem.

- Jiminie. - vállát óvatosan rázogatva kezdem kelteni, amire lassan nyitogatni kezdi a szemeit.
Először fel sem fogja mi történik, de miután rájön, hogy én vagyok az kipattannak a szemei.
- Yoongi! - ült fel hirtelen, így a feje az államnak ütődött.
- Basszus! Jól vagy Hyung?
- Én igen. De te jól vagy?
- Egy kicsit fájt... - hajtotta le a fejét, így egy puszit tudtam adni a hajába. Erre hirtelen rám kapta a fejét és nagy szemekkel nézett rám.
- Gyógypuszi. - mosolyodok el, ahogy az arca egyre pirosabb lesz.
- Ömm....Mit csinálsz itt Hyung?
- Először is, csak Yoongi. Másodszor, szeretnék bocsánatot kérni azért ami történt. - nyújtottam felé a csokit.
- Emiatt nem kell bocsánatot kérned, nem történt semmi... - hajtotta le a fejét.
- Pont ez az... - suttogtam magam elé.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte. Felültem mellé a kanapéra és a felém eső kezére fogtam.
- Nagyon puha kezed van. - simítok végig kézfején.
- Kö-köszönöm.
- Vajon... - simítok végig arcán. - Jól gondoltam. - mosolyodok el.
- Ezt most nem értem. - néz rám.
- A kezed puha, gondoltam az arcod is. Olyan az egész lényed, mint akit egy erős érintés össze tudna törni.
- Ez nem is igaz. Én erős vagyok. Tae-t is simán fel tudom emelni.
- Arra kíváncsi lennék. - kuncogok.
- Itt van a kép. - fordult hátra, hogy le vegye az asztalról. Én is hajoltam vele, viszont arra nem számítottam, hogy mikor vissza hajol ilyen közel lesz hozzám.
- Yoongih, én - lenézett a képre, amit kivéve a kezéből a szőnyegre dobtam.
- Majd megnézzük, de most -fogtam két kezem közé az arcát.

Hajoltam volna közelebb viszont valaki rátenyerelt a csengőre.
Idegesen álltam fel és az ajtóhoz mentem, hogy kinyissam. Viszont arra nem számítottam, hogy amint elfordítom a kulcsot a kint álló személy tiszta erőből benyit a falapon ezzel sikeresen arcon csapva.