Our little family

Three

Jimin szemszöge

Azóta, hogy Tae fejbe csapta Yoongit az ajtóval eltelt 1 hónap....
1 TELJES HÓNAP!
Yoongival se beszéltem rendesen, mióta egy zacskó fagyasztott borsóval a fején távozott.
Szerettem volna nyitni felé, de valamiért sosem sikerült. De miért is nem? Jajj tudom. A csapat miatt...
Mindig, ismétlem MINDIG megzavartak minket.
Végül is kezdtem feladni, de az én édes drága egyetlen testvérem nem így gondolta. Mindig csak annyit mondott 'majd én megoldom' meg 'bízd csak rám'.  Halkan megjegyezném ezt már egy hete minden nap elmondja.

És ez alól a mai nap, azaz a péntek sem volt kivétel. Ilyenkor csak 6 óránk van, ami azt jelenti, hogy délután kettőtől, általában négyig vagy ötig edzés van.

Egyébként, a kosár egyre jobban megy. Igaz dobni nem annyira tudok, viszont labdát szerezni és azt felvezetni könnyen és ügyesen. Na nem fényezni szeretném magam, csak jó érzés, hogy végre jó vagyok egy sportban.

Mint mindig most is kifáradtunk a 2 óra alatt. Levezetés képpen, míg az edző az adminisztrációval foglalkozik a testnevelő tanáriban, addig mi passzolgatunk és beszélgetünk.
Én személy szerint ilyenkor rohanok az öltözőbe Tae-val, inni ( és egy két falatot elfogyasztani ).

Most is oda indultunk, viszont mivel az én drága tesókám ott hagyta a szekrény kulcsát vissza kellett mennie.
Tudom meg kellett volna várom, de most a narancs szörp társasága jobbnak tűnt.
Beérve egyből ki is vettem a szekrényből és lecsavarva a kupakot 'jól meghúztam' (mint nyáron a pálinkát, mikor azt hiszed víz van benne xdd).
A szekrények pont az ajtóval szemben vannak, így nem hallottam, hogy ki jött be. Csak az ajtócsapódás keltette fel a figyelmem, bár gondoltam, hogy Tae lesz az. Gyorsan megfordultam, de nem az volt ott akire számítottam.
Yoongi ott állt és csak nézett...én meg annyira meglepődtem, hogy le ittam magamat.

Úgy gondolom mondanom sem kell, hogy milyen kínosnak éreztem ezt az egészet. Legszívesebben kirohantam volna az ajtón. Viszont a zár éppen ebben a pillanatban kattant jelezve, hogy mi bizony innen ki nem megyünk. De azért próbálkozni szabad.....
Nos igen.... oda sétaltam az ajtóhoz és tiszta erőmből ráncigálni kezdtem a falapot, hátha mégis csak megadja magát, de úgy tűnik nem vagyok a nagy áhított Herkules.
Én szerintem el próbálkoztam volna ezzel egész nap is, de Yoongi elhúzott onnan és leültetett a padra, majd mellém ült. De olyan közel, hogy a combjaink összeértek, én pedig ismételten egy paradicsom lettem.

- Jiminie... - fogta meg a kezem.
- Yoongi ne csináld ezt! - rántom el a kezeim és a szekrényemhez megyek.
- Hahh...figyelj Jimin -jött utánam- tudom nem volt a legkedvesebb dolog, hogy én sem akartam megbeszélni...de most szeretném!
- Én meg nem! - csaptam be a szekrényt és szembe fordultam vele.
- Tudod mi?! Nem érdekel! - neki lökött a szekrénynek és mellettem két oldalról megtámaszkodott.
- Yoo-yoongih....
- Ne haragudjh.
- Nem haragszom. - mosolyodtam el.
- Akkor?
- Csak zavarba hozol. - fordítottam el a fejem. Jelen esetben a tele írkált fal valahogy sokkal érdekesebb volt. De ezt sem tudtam sokáig tanulmányozni, mert Yoongi ezt kihasználva megpuszilt...MEGPUSZILT! Jó igaz csak az arcom, de akkor is.

- Ezt most mire véljem?  - kérdeztem kuncogva.
- Csak hivatalosan is bocsánatot kértem. Talán baj? - kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.
- Hmmm. Nem! - gyorsan elfordítottam a fejét és én is adtam neki egy puszit. Ebbe viszont most ő pirult bele, de még mindig édesen mosolygott.

- És akkor most itt fogunk állni, míg valaki ki nem nyitja az ajtót. - kérdezte kuncogva amire én is elmosolyodtam.
- Szerintem addig menjünk el fürödni.- mondtam és kacsintva egyet elindultam a zuhanyzókhoz. Úgy is bent van a törölköző meg a tusfürdő.
-És ezt pontosan hogy is gondoltad? - jött utánam Yoongi is.
- Te itt -mutattam a középső fülkére- én meg az utolsóba.
- Biztos nem osztozunk egyen? - hajolt közelebb egy kacér mosollyal az arcán.
- Még...még nem. - érzem, hogy elpirulok ahogy belegondolok ebbe az egészbe.
- Akkor majd. - kacsintott egyet és már kezdett is vetkőzni. Én meg gyorsan elfordultam nehogy megint paradicsom legyek.
Közben azért én is levetkőztem, de a boxert magamon hagytam plusz a törülközőt magam köré csavartam.

Végül is gyorsan kész lettünk és akkora már az ajtó is ki lett nyitva.
Mikor hazaértünk Tae elmesélte, hogy ő zárta be mivel ez volt a 'nagy' terve, ami végül is jól sült el, hiszem sikerült beszélnem Yoongival és újra jóban lettünk.

A kérdés már csak az leszünk-e ennél jobb kapcsolatban?