A tökéletes esküvő [Mingyu ff] SZÜNETEL

/első/

jσηg yυηнєє
──────⊹⊱✫⊰⊹──────

Fáradtan terültem el hatalmas ágyamon, miután sikeresen lerúgtam tíz centis magassarkúmat. Kevés ideig élvezhettem, ahogy a puha paplan simogatja bőrömet, hiszen mindenképp le kellett vedlenem ezt a ruhát amely émelyítő alkoholszagot árasztott. Magamhoz vettem pár kényelmes ruhadarabot, majd csoszogva a fürdőbe sétáltam. A bőröm néhány helyen ragadt a rám ömlött pezsgőtől, ezért amilyen gyorsan csak lehet lerángattam magamról a lila anyagot. A meleg víz valósággal ellazította feszült testemet, így csak egy óra áztatás és lazulás után sikerült magam rávenni, hogy kiszálljak a kihűlt vízből. Szárítkozás után felkaptam magamra a tiszta, itthoni felszerelésemet, a hajamat pedig egy rendezetlen kontyba kötöttem a fejem tetején.

Miután lemostam kevéske sminkemet és felhelyeztem egy arcmaszkot, szőrmókos papuccsal a lábamon kisétáltam a konyhába, hogy egy teát készíthessek magamnak. Miközben forrt a víz, előkotortam a telefonomat, és a mai napon elősször felnéztem a közösségi oldalakra. Pár perccel később már mellettem pihent a gőzölgő tea, én pedig a konyhapulton ülve tovább neteztem.

- Megjöttem! - kiálltotta Nakwon, amint belépett az ajtón.

- Szia! - kiabáltam vissza barátnőmnek. Már több mint két éve élünk ebben a lakásban Szöulban, osztozva a lakbéren. Cipőjét lerúgva a konyhába sétált.

- Éhen halok! - mondta, majd a hűtőt feltárva kutakodni kezdett. Tegnap főzött ebédünket előhalászva megmelegítette azt, ezek után pedig az asztalhoz ülve falatozni kezdett. - Milyen volt az esküvő? - nézett rám pár perc csend után amialatt rágását hallgattam.

- Minden jól alakult, és rengeteg pénzt kaptam. - néztem fel telefonom képernyőjéről egyenesen barátnőm büszke arcára. Minden egyes esküvő szervezésem után büszkén néz rám, nekem pedig még mindig rengeteget jelent az elismerése. - Csak a végén leöntött egy fiú pezsgővel - forgattam meg szemeimet, amint visszaemlékeztem az esküvőn történtekre. Természetesen a tapizós részt kihagytam.

- Húha! És legalább helyes volt az a fiú? - húzta fel játékosan egyik szemöldökét Nakwon, miközben pajkosan elmosolyodott.

- Nakwon! - neki akartam valamit dobni, azonban semmi nem akadt a kezem ügyébe - Ha annyira tudni szeretnéd, nem, nem volt helyes... Túl magas hozzám képest - ittam meg az utolsó korty teámat, majd a konyhapultról leugorva elmostam a bögrét.

- Szerintem inkább az elvárásaid túl magasak. Ha így folytatod, egyedül fogsz megöregedni. - tömött egy újabb adag kaját a szájába.

- Nem egyedül, mert te mindig itt leszel nekem. - sétáltam el mellette, miközben játékosan összeborzoltam barna haját. Reakcióját meg sem várva a fürdőbe igyekeztem és leszedtem az arcmaszkot.

- Egy nap feleségül megyek Seohonghoz, és összeköltözünk hogy felnevelhessük a gyerekeinket. - folytatta Nakwon, amikor visszamentem a konyhába a telefonomért. Épp elmosta a tányérját.

- Ugye tudod hogy csak vicceltem? - telefonomat megragadva, teljes testemmel felé fordúltam.

- Én nem. - fordult felém egy halvány mosollyal az arcán

- Sosem választanálak el a szerelmedtől, csak azért mert unalmas életem van. Egy nap csak találkozom egy olyan emberrel aki elvisel - mosolyodtam el én is, majd barátnőm ölelésébe igyekeztem.

- Bármikor szólhatsz, én szaladok hozzád hogy megoldjam bármilyen problémádat. - simogatta meg a hátamat - Remélem ez fordítva is működik - motyogta a vállamba.