A tökéletes esküvő [Mingyu ff] SZÜNETEL

/harmadik/

jσηg yυηнєє
──────⊹⊱✫⊰⊹──────

- Nem mondod komolyan! - Nakwon értetlen fejet vágva nézett rám, miután elmeséltem neki a napomat.

- A legrosszabb az egészben, hogy több mint másfél hónapig el kell viselnem az idegesítő fejét. - feleltem elkeseredett arccal nézve barátnőmre mondandóm végén. Épp Nakwon vette volna át a szót hogy ő is meséljen a napjáról, amikor megszólalt a telefonom. Minra volt az.

- Szia! - a lány hangja vidáman csengett - Épp az imént beszéltem az öcsémmel, aki meg szeretne téged hívni egy kávéra, csak nem tudja hogyan is kell ezt csinálni. - kertelés nélkül a lényegre tért.

- Ömm... - már a nyelvem hegyén volt hogy elmondom neki, mi egyáltalán nem bírjuk egymást Mingyuval, azonban eszembe jutott az egyezségünk, így megemberelve magamat egy szót sem szóltam.

- Csak beszélgetni szeretne veled hogy jobban menjen a közös munka. - valami bújkált Minra hangja mögött amit nem tudtam megfejteni.

- Végülis miért ne? - csak pár másodperc gondolkodási időt hagytam magamnak, majd beletörődve sorsomba igent mondtam.

- Ez a beszéd Yunhee! - homlok ráncolva hallgattam a vonal túlsó végén ujjongó lányt, aki úgy örült válaszomnak mintha megnyerte volna az ötös lottót - Holnap tízre menj a sarki kávézóba! - elköszönni sem volt időm, Minra már bontotta is a vonalat.

- Ez nagyon fura volt. - összehúzott szemöldökkel néztem kíváncsi barátnőmre, aki törökülésben foglalt helyet mellettem a kanapén.

- Ki volt az? - kérdezte, miközben beleivott gőzőlgő teájába.

- A menyasszony. Közölte velem, hogy holnap együtt kávézok az öccsével - feleltem, mire az elöttem ülő lány prüszkölve a lábamra köpte a szájában tartott teát. Halkan felszisszentettem amikor a forró ital a bőrömhöz ért.

- Mindenre számítottam, csak erre nem - közölte még mindig krákogva, a bögrét pedig az asztalra rakta.

- Á nem baj. Teljesen természetes hogy leégetted a lábamról a szőrt, nem kell bocsánatot kérned. - tapogattam meg a sajgó területet - Egyébként meg ne gondolj bele sokat. Csak beszélgetni akar, és tanulni a legjobbtól, vagyis tőlem. - emeltem fel az orromat játékosan.

- Vigyázz unnie, mert a végén még nem fogsz beférni az ajtón ekkora egóval! - mosolyodott el Nakwon, majd egy párnát vágott a fejemhez.

•••

A kávézó ajtaja felett lógó csengő halkan csilingelni kezdett, amikor beléptem a tágas helyiségbe. Bár a kávé ízét nem szeretem, az illata mégis képes kellemes érzéseket kiváltani belőlem. Csak néhány ember lézengett a kávézóban, azonban Mingyut sehol sem láttam, így ötlet hiányában az egyik legeldugottabb asztalhoz telepedtem le.

- Hozhatok esetleg valamit? - lépett az asztalom mellé egy velem egykorú pincér fiú.

- Nem, köszönöm. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Ha meggondolta magát, csak intsen. - felelte kedvesen, majd egy következő asztalhoz sétált.

Mingyunak még negyedtizenegykor sem volt híre a kávézóban. Magamban eldöntöttem, ha öt percen belül nem jelenik meg, én felállok és egyszerűen elsétálok.

- Nem érkezett meg a randipartner? - ugyanaz a pincér állt meg az asztalom mellett, aki húsz perccel ezelőtt is itt volt.

- Üzleti megbeszélés lett volna. - feleltem sóhajtva - Nem szeretem ha felültetnek - a kabátomat felvéve felálltam, majd táskámmal a kezemben elindultam a kijárat felé. A dühtől kissé ködös fejjel nyúltam a kilincsért, amikor az ajtó váratlanul kinyílt és elég erősen fejbevágott. Reflex szerűen nyúltam sajgó testrészemhez összeszorítva szemeimet. Forgott velem a világ, úgy éreztem menten elájulok.