Az idegenek győznek

3

-Azért megpróbálom! -kimegyek a többiekhez. Vagyis mennék, ha nem rántana vissza.
-Ezt idd meg. -ad ide egy poharat valami löttyel.
-Nem akarom.
-Idd meg vagy én itatom meg veled!!- akad ki. -Bocs. Szóval rajta.
-Mondom. Nem.
Hátrahúz olyan erőböl hogy a földön kötök ki.
-Áu. -fogom a karom, mert ráestem. Felülök.
-Csak nem megsérültél? Idd már meg essünk túl rajta! -jön közelebb. Felemel a padlóról és a falhoz tol. -Majd akkor kényszerítelek! -mondja Wilgax és gyomorszájon vág, majd tovább folytatja. Közben próbálok mindent. Rugdosni ütni szabadulni. De rá kell jöjjek hogy ténylegerősebb. Leesek a lába és a fal közé. Elkezd rugdosni. Közben Psyhobos már hozza azt a lötyit. Vilgax letérdel elém és felültet. Elveszi a másiktól a poharat és a számba nyomja. Miután megittatta velem a keserű lötyit feláll.
-Nem hittem hogy így foglak látni egyszer. Ráadásul a saját hajómon a barátaid bezárva, te szétverve. Nem is lehetne jobb. Na menj. Szólj a többieknek is. -röhögi el magát miközben meglök ezért konkrétan kiesek az ajtón.

-Te meg? Le is győzted őket? És. Jól vagy?
-Ami azt illeti elengedtek. Bár nem értem miért. Azt mondták, hogy az ogiából kinyert erőtől erősebbek és, hogy innen úgy se jutunk haza. Szal nem értem. És nem. Nem igazán érzem jól magam.
-Akkor végünk van. -hangolódik le Rook.
-De azért kiszabadíthatsz. -reménykedik sánta.
-Na jó. -megnyomom az omnitrixet, de semmi. -Nem tudlak. Azt se tudom, hogy a csudába kell kinyitni ezt a vackot. És át se változhatok. Itt nem tudok.
-Miért?
-Honnan tudjam!? Inkább azt mond meg, hogy hozhatom helyre.
-Nincs semmi baja az órádnak. Csak ha nem tűnt volna fel erőmezővel van körülvéve a hajó. -mondja psyhobos mikor kisétálnak.
-Mi mondtuk, hogy innen nem juttok ki élve. De holtan se. Hiába minden erőveszítés. -fejezi be Vilgax.
-És akkor mit csináljak?
-Semmit Ben. Ennyi volt. Ideje, hogy mi győzzünk. Lássuk mire vagy képes a kozmikus erő nélkül.
-Tudtam, hogy gyakorolni kellett volna. -motyogom. Ilyenkor miért nem hallgatok Rookra és a nagyapára? Hát legalább Qwen nem nézi végig ahogy szétvernek. De vajon mi történne, ha átütném a hajó oldalát? Akkor az erőmező is megszűnne. Vagy nem? Egy próbát megér.

-Na jó. Nyugalom. -mondom. Bár se a csapat, se ên nem lettem nyugodtabb.
Rámlőnek. Ahogy számítottam. Ha szerencsém van akkor nem találnak el. A tűzelés elől elfutok. A hajó oldalát szétlőtték. Ezaz!! Mondjuk ez hülye ötlet volt.
AZ ŰRBEN VAGYUNK!?!!!
Ahogy a levegő áramlik kifele, én is pont úgy esek ki a hajóból. Még jó hogy meg tudok kapaszkodni.

-Jajj. Ess már ki! -panaszkodik Vilgax.
De őszintén nem nagyon akarom elengedni a hajó oldalát.

Már nem bírom sokáig tartani magam. Főleg, hogy vészesen fogy a levegőm. És a többieknek is. Csúszik a kezem.

Ezek meg már megint lövöldöznek. Várjunk. Már át kéne tudjak változni.

-Kérlek dràga omnitrix most ne hagyj cserben!!! -mondom és átváltozok.
-Csupaszem? Ne már.
Nem épp azzá változtam akivé akartam, de megteszi.
Beugrok egy mozdulattal és lelézerszemezem [vagy mi] őket.

Mentik a menthetőt. Megfognak négy zsák ogiát, beülnek egy vêszhajóba és már el is tűnnek.

Visszaváltozok. A rácshoz megyek, és kapaszkodok. Már teljesen elfogyott az oxigén.

És ekkor megjelenik...

-Qwen?

-Jöttünk segíteni. Gyorsan! Kevin, Lucy segítsetek! Vigyük őket a hajóra! -kezdek homályosan látni.
És minden elsötétül...

A hajón ébredek. Csupa kötés meg vizes ruha. Mindent lehámozok magamról. Nem festek valami szépen.
Kimegyek a többiekhez.

-Hol tartunk?
-Azt még nem derítettük ki, hogy hogy nyertêk ki az ogia nyers erejét, de az biztos, hogy Rook rá fog jönni. -okoskodik Qwen.
-Addig meglátogatjuk Asmuth-t. Hátha tud segíteni. -fejezi be Lucy. Rêg láttam már.

-Lucy! Te hogy kerülsz? Ên azt hittem? Nem emlékszem? Valaki fogjon meg...

Elsötétül a kép... -_-

Hol? Hol vagyok? Mi történt? Most mi van? Mi törtênt? Nem emlékszem. Valaki! Ez valami vicc!? Valaki!- próbálom beszédre nyitni a számat, de nem törtênik semmi.
Hirtelen egy száraz pusztaságon találom magam. Vöröshomokból van a talaj. Kilóméterekre semmi és senki. Várj! Az ott? Az ott anya? Mit keres ő a semmi közepên? Na várj. Ên mit keresek a semmi közepén?
Ez nagyon nem vicces.
-Anya! Te vagy az!- kiabálok neki és futok felê. Hirtelen feltámad a szél és a homokvihar. A karommal próbálom védeni a szememet, miközben továbbra is anya felé megyek. Elérek hozzá, és magam felê fordítom.
Ellök magától. Én megölelni próbálom de ellök. Ezért beadom a durcát. Hátatfordítok neki. Pár perccel később sziszegő hangot hallok a hátam mögül, ezért megfordulok. Egy óriás kobra. Óriási. Van legalább 10 méter magas. És vagy 70 méter hosszú. 1 méter átmérőjű. Nem kicsi. Most jön a hősidő!
De. Hol az órám? Nincs meg az órám! Jó isten!? Akkor B terv.
FUTÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!!!!
De valamit kell tennem. Mondjuk úgy sincs itt senki akit meg kéne menteni. Ja várj. Én!? Engem így ki ment meg? Senki. Magamra maradtam. Máskor dicsekednék vele, hogy hé! Az anyám át tud változni egy 70 méteres kobrává! De most, hogy fel akara falni, kevésbé örülök neki. Ekkor oda minden. Körbeteker vastak törzsével és rámmereszti szemfogait.

Izzadtan és lihegve kelek fel. Akkor csak egy rossz álom volt. Hála!