Nézem a helyet mit tegnap mutattál
A szíved egy polcát ahová felraktál
És takarékra raktad mécsesem
Hogy tehettél ilyet velem édesem
Szimfóniáját lelkünknek eladtad
Nem volt drága mégis feladtad
Postán így is ráfizettél a vevénynek
Akár hoztam fel ész vagy nem ész érvet
Nem voltunk olcsó előadók sosem
Színházba illő darabunk lehetett, most nem
Így is a tökély volt, de mégis ezt választottad
Kitártad kaput, és a világ felé árasztottad
Minden egyes percünk szép érzését
Belsőnk összes kincsét, szenvedését
Nem tudok már ebbe bele törődni
Ez a fájdalom fog apró porrá őrölni
Kisebbnél kissebb kávészemcsévé
Nem alakította át tested, enyém szerettévé
És ha bármikor meggondolod magad később
Késő lesz arra hogy ne hívjak vésőt
Aki kívágja belőlem ezt a sok rosszat
Mit a szíved nekem még okozhat
Mikor rád figyelnék, feléd forditanám újra szemem
Nem lesz olyan mint rég, végleg elbukott e szerelem
YOU ARE READING
Gyógyszer idegen testbôl
PoetryA jelent jövôvé formálni könnyû mégis,amikor rájössz, hogy mindez villámsebesen zajlik, és nem irányíthatod, befolyásolni meg viszonylag nehéz, akkor jössz rá, hogy milyen jelentéktelen kis porszem is vagy a világunkban, és arra, hogy egyedül nem vi...
