Bujkálok az emberek elől mindig
A Szemek vizslatásától menekülök
Hogy végre eltűnhessek addig a szintig
Ahol csak színtelen egy padon ülök
Ha elmegyek innen bezárom az ajtót
Hátra se nézve járom majd utam
És majd a végére érve egy szaltót
Az órám kegyes mutatója mutat
Ha majd bezárul minden bejárat
És az ajtók csukva lesznek
Elindul nálunk a szellem járat
De nem csak jó dolgokat tesznek
Cselekvésük már megállítani nehéz
Szinte egyenlő a lehetetlennel
A falból nyújtja láthatatlan kezét
És bambul erre ránk meredt szemmel
ESTÁS LEYENDO
Gyógyszer idegen testbôl
PoesíaA jelent jövôvé formálni könnyû mégis,amikor rájössz, hogy mindez villámsebesen zajlik, és nem irányíthatod, befolyásolni meg viszonylag nehéz, akkor jössz rá, hogy milyen jelentéktelen kis porszem is vagy a világunkban, és arra, hogy egyedül nem vi...
