Call me anything - Szólíts bárhogyan

•1.fejezet•

Ez az este is úgy telik mint az összes többi, legyen akár hétvége, vagy hétköznap; ülök a gép előtt, zenét hallgatok, és üres fejjel meredek hol a képernyőre, hol a karomra, hol pedig a pengére, ami elhagyatottan hever az amúgy elég rendetlen íróasztalomon.

Éppen nyúlnék a penge felé, mikor a zenével elvegyülve meghallom a facebook üzenet ismerős hangját. Kissé ijedten áll meg a kezem a levegőben, és a penge helyett az egér után nyúlok.

Az osztálycsoport nem lehet, mert lenémítottam, az osztalytársaim nem írnak nekem soha, más ismerőseim meg nincsenek. Akkor ki lehet?

Egy srác, akit még tegnap visszajelöltem ismerősként, mert miért ne.

Név szerint Nate Escole.

A profilján egy fekete hajú és barna szemű, elég jóképű és kigyúrt, olyan tizenhét-tizennyolc éves srác van, és a bejegyzései alapján az ő maga.

A torkomban dobog a szívem, és valósággal reszketek, ahogy megnyitom az üzenetet, majd beírom rá a választ. Négyszer ütöttem félre, és háromszor kezdtem újra a visszaköszönést.

Nate
Szia 😊

Call_me_anything
Hello

Nate
Elég rosszkedvűnek meg magányosnak tűntél a profilod alapján, meg nagyon tetszett a profilképed, szóval gondoltam rádírok 😀

Ettől teljesen leblokkolok. Erre... mit kéne mondanom...?

Néhány perc tömény gondolkodás, és a kurzor villogásának bámulása utan sikerül csak válaszolnom.

Call_me_anything
A te profilod is szép...

Nate
Köszi 😊
Egyébként te fiú vagy vagy lány?

Erre most mit kéne mondanom? Az igazi nememet vagy a testem szerinti nemem...?

Call_me_anything
Fiú...

Nate
Ez megnyugtató

Megnyugtató? Miért lenne ez megnyugtató...?

Ha jobban belegondolok, lehet azért, mert van barátnője, és féltékeny típus.

Call_me_anything
?

Nate
Ez elég bonyolult... Majd később valamikor lehet elmesélem
Egyébként hány éves vagy?

Call_me_anything
16
Te?

Nate
Woow jó fiatal vagy 😂
Én 18 vagyok

Ezután nem igazán tudom mit kéne írnom. Nem tudom fenntartani a beszélgetést... Még ilyen kezdeti szinten sem... Pedig ilyenkor lenne a legkönyebb.

Teljesen kijöttem a gyakorlatból, hogy mégis hogyan kell beszélgetni az emberekkel. Az osztálytársaimmal nem szoktam beszélgetni, mert igazából nincs kedvem hozzájuk, meg félek hogy kifakadnék nekik... Annyi ideje hordozom magamon ezt a hatalmas titkot, ami egyre csak súlyosabb és súlyosabb lesz, és lassan felemészt... Nem tudom magamban tartani... ez már kezd túl sokká válni nekem.

Lassan elerednek a könnyeim és most ténylegesen kezembe fogom a pengét...

Először sírva rászorítok, és érzem, ahogy belemélyed a húsba... Majd pedig egy kis idő után rendesen megfogom, felhúzom a karomon a pulóverem, és egy egyre mélyebb, kanyargós vonalat húzva haladok végig a karomon keresztbe, majd mikor meguntam újabb és újabb vonalakat húzok egészen addig ameddig az egész karomból patakokból folyik a vér... Szinte nem is látszik a bőröm. Most nagyon jól eltaláltam. Pont annyira vágtam meg, hogy eléggé vérezzen, de nem annyira, hogy ne álljon el tíz percen belül.