~The life dark side~

Az élet és sok minden más..

Min Hea-Won

Hát nem is tudom hol kezdjem... nagyon bonyolult és fájdalmas életem volt/van de szerintem kezdjük az elejéről.

《》《》《》《》《》

Egy szokásos unalmas nap..

Éppen haza fele tartottam a boltból mivel ji-a néni leküldött egy pár dologért mert már nem volt otthon.... Na de Szóval sétáltam haza amikor megláttam egy kislányt akitől elvették a "nagyobbak" a nyalókáját..... hát igen "nagyobbak" életkorban lehet... de agyilag?... ahh kétlem..

- HÉÉE.- órdítok oda majd  gyorsabban szedem lábaimat hogy hamarabb oda érjek... habbár nem tudom hogyan is gondoltam ezt 7 "nagy" fiú ellen  ...

-Ohh mivan talán neked kéne ez a nyalóka? Vagy esetleg van neked is? pfhhhahha.- röhögtek rajtam.. hát igen megszoktam mivel én vagyok az a tipikus lúzer gyakorlatilag mindenhol...

-NEM NINCS... deh két nagy kezem már van!!- mondtam  a végét már halkabban mert hát azért kitudja és ha megvernek? Azért nem lenne túlságosan sok kedvem hozzá..

-Mit mondtál az előbb?? Túl halk vagy kicsilány.. talán ha közelebb jönnél halanánk amit mondasz.- mondta az egyik.

Hát nagyon nincs  kedvem odamenni... annál inkább haza de hát.. szegény kislány..

- Nyugi nem harapunk.- kacsintott az egyik.

Rám ne kacsingas te.... idiótahh... pfhhh

Közelebb lépkedek majd szólásra nyitottam számat.

- Adjátok neki vissza a nyalókáját!

- Mert mi lesz ha nem?- elenkezet az egyik közölük.

- Hát öhmm.- próbáltam valamivel megfenyegetni őket.... csak sajnos ritka szarul fenyegetek meg bárkit is...

- Nah mi lesz akkor? Talán akkor megkapunk téged a nyalóka helyett?-kacérkodot az egyik.

-NEM!-mondtam már egy "picit" hangosabban a szókásosnál.

-Hát akkor sajnos marad a nyalók hahaha..-nevetek... hát ha így akkor így.. marad a nyalóka....

Oda rohandtam a kislányhoz majd kézen ragadtam és elkezdtem rohanni vele a házunk felé.

- Deh a nyalókámmmhhh.- mondta már a sírás határán álva.

- Kapszhh kenyeret csak gyerehh.- mondtam majd futottam  tovább.

Még a nevetésüket hallottam.. de már az sem érdekelt csak érjünk a házunk elé..

-Nahh hol lakszhh?- mondtam miközben úgy kapkodtam a levegőt mint egy guccis kecske..( ne kérdezétek csak úgy jött😂😂 aki ezt olvasa írja kommentbe hogy #gucciskecske 😂)

- Azh utca végénh..- mondta majd elkezdtem sétálni az utca vége felé.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

~Röviden az életem~

  Volt egyszer egy anyukám és egy apukám, nem nem meghaltak, vagyis kitudja.. Nem ismertem őket mivel úgy döntöttek hogy nem kellek nekik, ezért is tőrödtem bele a keresésükbe.
Kb 7 éves lehetem mikor örökbe fogadtak ezért kerültem ide ahol most vagyok. De nem csak engem hanem rajtam kivűl még 5 gyereket is örökbe fogadtak, érdekes eleinte itt is olyan érzésem volt mint a gyermekotthonba ,csak sokkal barátságosabb környezetel és gyerekekel. Nem is értem.. hogyan fogadhatak egyszere 6 gyereket örökbe.., viszont annyit tudok hogy arany szívük van a nevelő szüleimnek! Igen az "anyukámat" ji-a nak  hívják és én általában így hívom. Mégha a többiek nem is, de én már bele törődtem hogy soha nem lesz anyukám se apukám.. mármint az igaziak. Ezért is csak úgy tekintek a nevelő szüleimre mintha a legjobb barátaim lennének, akik el szálásolnak egy ideig.