~The life dark side~

~Why?~

Sun Szemszöge

-Ahhww...-fáradtan nyomtam ki ébresztőmet, ami végre abba hagyta a minden hétköznap reggeli, sipákolását. Lassan elkezdtem nyitogatni a szemem és mikor meggyőződtem arról, hogy már tisztán látok, hátamra fordultam, és a plafont kezdtem el bámulni mikor is eszembe jutottak a tegnapi fiúk.

Nem láttam még őket sem ott, sem a suliban, se sehol. Mondjuk lehet nemrég költöztek ide. Ránézésre annyi idősek lehetnek mint én.
De lehet, hogy idősebbek csak jól tartják magukat, akkor pedig, tapsot nekik. Mivan akkor ha azok a fiúk is hozzánk fognak járni? A tanár említette, hogy jönnek új osztálytársak, de azt remélem, hogy nem ők lesznek azok.
Amúgy is...egyszerre 7-en jönnének?
Ez nem fura egy kicsit?
Mindegy is nem kéne ezen rágódnom, inkább imádkozok, hogy ne ők legyenek azok akik hozzánk fognak járni.

Felkeltem pihe-puha ágyamból, és a szekrényem felé vettem az irányt.
Kotorásztam egy kicsit benne, míg végül, megtaláltam az egyenruhámat, amit még Ji-a vasalt ki nekem tegnap mikor nem voltam itthon.
Elővettem táskámat, és be pakoltam a mára szükséges könyveket, és a kis füzetemet is.
Telefonom lekaptam a szekrényemről, és ránéztem az ágyon szundikáló Hae-re. Levettem vállamról a táskát, és telefonommal együtt leraktam a földre őket, és ráugrottam Hae-re aki erre a tettemre fel is kelt.
-Sun...te mi a jó fenét csinálsz?-nézett rám álmos fejjel.
-Hát felekeltelek-másztam le róla-mi mást csinálnék?-kérdeztem.
-Ahhww....-sóhajtott, és elkezdett feltápászkodni ágyáról.
Én csak huncutul elmosolyodtam és cuccaim felkapva a földről, leindultam.

-Szia Ji-a-mosolyogtam az éppen konyhában tevékenykedő nőre.
-Szia Sun-köszönt rám sem nézve, mivelhogy valamin nagyon dolgozott, aminek hamar megláttam a végeredményét.
Ami nem tudom micsoda.
-Ez micsoda?-kérdeztem meg.
-Ez muffin-mondta nemes egyszerűséggel mintha én tudnám mi lenne az.
-Az mi?-kérdeztem megint.
-Hát ez-mutatott a tepsiben hülő valamire.
Hát okosabb lettem ettől köszi.
-Kóstold meg-fogott meg egyet, és a kezembe nyomta. Egy kis hezitálás után de beleharaptam, és meglepődve csodálkoztam, hogy ez nem is rossz.
-Finom-töröltem meg számat ami egy kicsit csokis lett.
-Na igaz-e?-tette csípőre kezét.
-Jó reggelt-jött lefelé Hae.
-Jó reggelt-köszöntünk vissza.
-Egyébként a többiek?-kérdeztem meg Ji-at a család többi tagjának hon létéről.
-Mindenki alszik még-nevetve rázta meg a fejét Ji-a.
-Értem-mosolyogtam.
-07:00...ne induljunk?-kérdezett meg a hátam mögül Hae.
-De induljunk-mondtam miközben megfordultam,
és együtt elindultunk a cipőinkhez.
-Várjatok-állított meg minket hangjával Ji-a.
Mind a ketten hátra fordultunk, és már ott állt előttünk mire mind a ketten megugrodtunk egy picit.
-Ezt itt ne hagyjátok-nyújtott át két zacskót amibe mikor bele néztünk kettő-kettő muffin volt benne.
-Köszönjük-mondtuk egyszerre, és megöleltük.
-Szívesen. De mostmár menjetek-lökdösött ki minket az ajtón.
-Sziaaa-köszöntünk el tőle.
-Sziasztok-integetett nekünk az ajtóból.

#10 perc múlva#

-Akkor könyvtár?-tette fel a kérdést Hae miközben a kihalt folyosón sétálgattunk.
Úgy látszik nem nagyon akarnak suliba jönni az emberek.
-Igen-bólogattam.

Nagyon szeretek könyvtárba járni. A könyvek illata, a csönd, és a kényelmes bőrfotelek.
Olyan nyugodt tudok lenni ha belépek oda.
Kedvemre olvashatok bármit és egy csomó ideig ott lehetek.

Befordultunk a folyosón, és már meg is pillantottuk a két szárnyas ajtót, ami a csönd, és a meghittséggel telt szobába enged be minket.

-Jó reggelt Ye-Eun néni-köszöntünk a könyvtáros néninek.
-Nektek is lányok-tolta feljebb olvasó szemüvegét.
Tovább haladtunk, és elkezdtük keresni a megfelelő könyveket, az érettségire való felkészülésre.