In your dream..

4.

"- -Elkísérhetlek?Persze csak akkor ha nem nagy baj.-mondta félénken Bucky.
-Persze, gyere csak!-vigyorodtál el.

- Biztos? Nem baj neked hogy elkísérlek?- kérdezte.
- Nem dehogy! Miért lenne baj?mondtad széles mosollyal az arcodon.
-Akkor induljunk!-zártad be magad mögött a lakásod ajtaját és tettél pár lépést előre, mikor észrevetted, hogy Bucky még mindig egyhelyben áll az ajtó  előtt és téged néz.
-Ööö...nem jössz?-kérdezted tőle.
-De de, megyek-mondta kicsit szétszórtan , majd elindult utánad.

-Na és pontosan most hova is megyünk?- kérdezte kicsit félénken Bucky.
-Tudod, tegnap éjszaka rengeteget dolgoztam, és keveset aludtam. Ezért szükségem van kávéra, de sajnos otthon elfogyott a tej.
Így most elmegyek és veszek magamnak kávét.-ismertetted a helyzetedet.

-Ahha....és az nem lenne praktikusabb  ha vennél mondjuk tejet is?-kérdezte.
-Erre hirtelen nem is gondoltam...istenem, de hülye  vagyok!-csaptál a homlokodra egy erőset.
-Na látod, erre való a diplomám....-ingattad a fejed, miközben elkapott a röhögőgörcs.
-Egy rakás szerencsétlenség vagyok, bocsánat-törölgetted a szemed.
-Dehogy. Nem vagy egy rakás szerencsétlenség. Sőt..-mondta Bucky, ami nagyon meglepett téged,de aztán nem szenteltél különösebb figyelmet a dolognak, hiszen mindenki ezt mondaná, nem?

-Rosszat mondtam?-kérdezte ijedten Bucky.
-Jajj,nem dehoogy! Csak furcsálltam egy kicsit..mert tudod, alig ismerlek egy órája, és azt mondod,hogy nem vagyok egy rakás szerencsétlenség. Fura.- összegezted a dolgot, mielőtt még azt hitte volna, hogy akármi rosszat tett.
- De őszintén szólva, eléggé jól esett hogy van olyan ember aki így vélekedik rólam 1 óra ismerettség után-mosolyogtál rá.

-Hát,márpedig van ilyen ember.-szólt hirtelen Bucky.
-Illetve,nagyon kedves tőled,hogy megjavítod a motromat, úgy hogy nem is ismerjük egymást régről, sőt aki tud szerelni az nem is szerencsétlen, mert nem mindenki képes rá,hiszen nem könnyű javítani....-zavarodott össze Buck,de hirtelen elkomorodott és lehajtotta fejét.

-Ööö Bucky , mi baj van?-kérdezted kellőképpen összezavarodva a szituáció miatt.

-Ohh, semmi-morogta, majd sietősre vette a figurát,alig tudtad utólérni.
-Hey,várj egy picit,nem bírok ilyen gyorsan menni!-lihegted utána kifáradva. Hiába jártál el edzeni,nem voltál hozzászokva a reggeli futáshoz. Kávé nélkül pláne.
-Légyszíves. Baj van?-kérdezted meg tőle újra,habár tudtad a választ nem fogod megkapni.

-Hidd el,semmi!-emelte fel a hangját.
-Semmi. S-E-M-M-I. Érted?-betűzte a szót ingerülten.

-Sajnálom én nem.....-kértél tőle bocsánatot, de ő hirtelen félbeszakított.
-Én kérek tőled bocsánatot, amiért ennyire undorítóan viselkedtem veled.Sajnálom-hajtotta le fejét, majd szótlanul sétált el.

-Hová mész?-kezdted követni őt.
-Haza.-válaszolta szűkszavúan.
-De,de miért? Valami rosszat mondtam?-szomorodtál el.

-Te nem. De én igen.-sóhajtott.
-Te sem mondtál semmit-vágtad rá.
-A motorral kapcsolatban még beszélünk-mosolygott rád halványan.
-Remélem még viszontlátlak.-indult el a másik irányba,elhagyva téged.

-Hé! Ne menj el!!-kiabáltad, de hiába.
-Én is remélem,hogy még találkozunk-sóhajtottad,majd elimdultál hazafelé. Kávé és tej nélkül.