Az óriáskígyó szökéséért Vernon bácsi minden gardróbfogságok leghosszabbikával sújtotta Harryt. Mikor letelt a büntetés, már javában tartott a nyári vakáció; Dudley addigra elrontotta az új kameráját, összetörte a távirányítós repülőt, és a versenybicikli próbaútján elütötte a Privet Drive-on mankózó Mrs Figget. Harry örült, hogy nem kell már iskolába járnia, Dudley cimboráitól azonban továbbra sem szabadult: azok minden áldott nap megjelentek a Dursley-házban. Piers, Dennis, Malcolm és Gordon mind kövérek és buták voltak, ám mivel Dudley kövérebb és butább volt mindannyiuknál, őt nevezték ki vezérnek. A banda tagjai szíves örömest űzték Dudleyval kedvenc sportját, a Harry-hajtást. Harry, már csak ezért is, igyekezett minél több időt házon kívül tölteni. Sétált a környéken, és arra a halvány reménysugárra gondolt, amit a vakáció vége jelentett számára. Szeptembertől ugyanis középiskolába kellett járnia, s úgy tűnt, végre elkezdődik életének Dudley-mentes szakasza. Dudleyt felvették Vernon bácsi régi iskolájába, a Smeltingsbe. Piers Polkiss is ott tanult tovább. Harryt viszont a helyi gimnáziumba, a Stonewall High-ba íratták be. Dudley ezt roppant viccesnek találta.
- A Stonewallban az első napon mindenkinek belenyomják a fejét a klotyóba - mondta Harrynek. - Nem akarsz feljönni gyakorolni?
- Kösz, inkább nem - felelte Harry. - Szegény vécécsésze biztos rosszul lenne, ha olyan iszonyú dolog kerülne bele, mint a te fejed. - Nem várta meg, amíg Dudley kibogozza a mondat értelmét, hanem gyorsan odébbállt.
Egy júliusi napon Petúnia néni és Dudley felutaztak Londonba, hogy megvegyék Dudley új iskolai egyenruháját. Harryt addig Mrs Figg gondjaira bízták, s az öregasszony ezúttal a szokásosnál elviselhetőbbnek bizonyult. Kiderült, hogy azért tört el a lába, mert keresztülesett az egyik macskáján, úgyhogy már nem is szereti annyira a cicákat. Megengedte, hogy Harry tévét nézzen, sőt megkínálta csokis sütivel (ami - az ízéből ítélve - többéves múltra tekinthetett vissza). Aznap este Dudley felöltötte vadonatúj uniformisát, és divatbemutatót rendezett a nappaliban. A Smeltings egyenruhája gesztenyebarna frakkból, narancssárga térdnadrágból és zsirardi kalapból állt. Tartozott még hozzá egy gombos végű bot, ami arra szolgált, hogy a nebulók egymást csépeljék vele, amikor a tanárok hátat fordítanak. A Smeltingsben ezt a szokást jó felkészítésnek tartották a nagybetűs Életre. Vernon bácsi végignézett térdnadrágos csemetéjén, és kijelentette, hogy életében soha semmire nem volt még ilyen büszke. Petúnia néni könnyekbe tört ki, és azt mondta, el se tudja hinni, hogy ez a fess fiatalember az ő kis Dudlimudlija. Harry nem mert megszólalni, mert úgy érezte, egy-két bordája máris megrepedt az elfojtott nevetéstől. Másnap reggel szörnyű bűz fogadta őt a konyhában. A szag forrásának a mosogatóba helyezett jókora fémdézsa tűnt. Harry közelebbről is szemügyre vette a dézsát, és megállapította, hogy tele van szürke lében úszkáló koszos rongyokkal.
- Mi ez? - kérdezte.
Petúnia néni összeszorította ajkait, mint mindig, ha Harry kérdezni merészelt tőle valamit.
- Az új iskolai egyenruhád - felelte végül.
Harry még egyszer belenézett a dézsába.
- Aha - bólintott. - Nem is tudtam, hogy vizes egyenruhában kell járnom.
- Ne beszélj badarságokat! - förmedt rá a néni. - Szürkére festem neked Dudley néhány régi holmiját. Ha kész lesz, ugyanúgy fog kinézni, mint mindenki másé.
Harry ebben ugyan erősen kételkedett, de jobbnak látta nem vitatkozni. Leült a reggelizőasztalhoz, és igyekezett nem gondolni arra, hogy miként fog festeni a Stonewall High évnyitóján - valószínűleg úgy, mintha elefántbőr-cafatokat aggattak volna rá. Ekkor Dudley és Vernon bácsi léptek be a konyhába, s mindketten elfintorodtak Harry új egyenruhájának szagától. Vernon bácsi szokása szerint beletemetkezett az újságjába, Dudley pedig lecsapta az asztalra elmaradhatatlan Smelting-pálcáját. Ekkor megütötte a fülüket a levélrés fedelének csattanása. A küldemények halkan puffantak a lábtörlőn.
