冬の相続人 - A tél örököse

Első rész

Tél volt. Az Uchiha klán, mint mindig, most sem törődött az időjárás változásával, és ugyanúgy viselkedtek, mintha mi sem történt volna. Yukiko, vagy, ahogy Konohában nevezték, "a hó gyermeke" kifejezetten kedvelte ezt az időszakot. Megnyugtatta a hideg. Így nem érezte olyan magányosnak magát. Mintha a lelkét a testén kívül láthatta volna.
Valójában sosem érezte úgy, mintha a tél szövetkezett volna ellene. Nem akadályozta a küldetéseiben, nem csúszott el a jégen, nem esett a fejére a faágakon összegyűlt hó vagy jégcsap. Egyszerűen boldog volt.
Most is, mint minden kora délután, egy küldetésről tartott hazafelé, ahol a képzett genin csapatával sikeresen megvédték a tekercset, amit rájuk bíztak. Úgy gondolta, a Negyedik Hokage igazán elkényezteti a gyermek ninjákat, főleg, hogy Kushina, a felesége nagyon szereti a gyerekeket.
Amint betoppant az otthonuk ajtaján és levette a cipőjét, különös érzés fogta el. Szégyellte, hogy még mindig a szüleivel él, de egyben örült neki, hogy még élnek. A sinobik közt kevés volt az olyan család, ami nem volt csonka, és él az apa, az anya, és a gyerekek. Haruki és Akira, a szülei már rég otthon voltak. Akira a konyhában szorgoskodott és vacsorát készített, Haruki pedig a fiatalabb kisfiával, Naokinak segített az akadémián kapott háziban. Yukiko a második legidősebb a családban. Naokinak és Yukikonak ugyanis van egy bátyjuk, Shigeki, aki már évek óta kiküldetésen van a Negyedik Kazekagénál, Sunagakuréban. Régóta nem látták már.
-Yukiko -szólt ki a konyhából Akira, az anyja- milyen napod volt?
-Elmegy egynek -vonta meg a vállát.
-Unalmas? -kérdezte az öccse.
-Olyasmi -felelte Yukiko, majd a szobájába ballagott, ami a föld szinten volt. Ahogy belépett az ajtón, elterült az ágyán és a plafont bámulta. Miután úgy érezte, eleget lustálkodott, nagy nehezen rávette magát arra, hogy levegye a jonin mellényét. A fogasra rakta, ezután elkezdte megírni a jelentését Minatonak. Ahogy leült az író asztalához, észrevett az asztalán egy piros borítékot. Sóhajtott és kinyitotta.
-Egyszer tavasz lesz és akkor nem lesz hatalma a hidegnek -olvasta fel a boríték elejét. -érdekes.
Letette az asztalra és elindult a hokage irodájához, hogy odaadja neki a jelentést, de egész úton a levél járt a fejében.

Szaisztok tudom hogy nem keveltek tulzottan de igyekezztem segiteni amagmon es emgkertem Cyborat hogy segitsen kijavitani a helyes irasomat. Jekenleg egy masik csalsdnal vagyok akiks egitenek nekem tnaulni es nagyon kedveksek velem sokszro fogallkoznsk velem es nsgyon szeretem oket. Sokat dogloztam ezzel a reszel mert szeretnem megmtutatni higy a helyes irasom ellenerre nem avgyok olyan buta es szeretke irni