Csóókolooooooom!!!!!!!
Kiáltotta a hosszú, szőke, majdnem fehér hajú lány mikor szó szerint berepült az osztályterem ajtaján. János, a tanár megvető pillantással nyugtázta, hogy potosan becsengőre ért oda. Ljubov leült az első padba. A teremben ülő többi gyerek rezignáltan elővette a füzetét, valaki cigit töltött, valakik a hátsó sorokban a péniszüket vették elő, és komótosan maszturbálni kezdtek. Matekórán intimebb volt az önkielégítés mint a szobában, ahol tizen-huszan feküdtek emeletes ágyaikon. Tomnak nem volt ilyesmire szüksége, a legtöbb lány osztálytársa szivesen állt szolgálatára, sőt még néhány tanár is, az árvaház nevelőiről nem is beszélve...
-He, Ljubi!- szólította meg a szőke lányt.
-hm?
-órák után menjünk a tóhoz.
-okéé.
János nem tűrte, hogy az első sorban beszélgetnek az óráján, ígyhát lekevert egy pofont Ljubovnak, mert mindig is vallotta, hogy ez a leghatásoabb mótszer ha árvaházi kölykök fegyelmezéséről van szó. Most mégsem volt elégedett az eredménnyel, mivel a lány nem mutatta kellő tiszteletet.
-monddcsak, te mit vársz az élettől, senki nem fogja tolerálni ezt a viselkedést, nehogy azt hidd, hogy az iskolán kívül bárhol elnézik ezt neked, miért nem tudsz normálisan viselkesni és figyelni mint a többi...
-A többieknek már mindegy. Írni-olvasni is felesleges megtanulniuk.
-Micsodaaa?!? Mert te mihez fogsz kezden...
-Be akarok törni egy atomerőműbe.- vágott a szavába ismét lány, de olyan tárgyilagos hangon, hogy koránt sem volt egyértelmű, viccel-e.
-MIIIICSODAAA!?!? NE VICCESKEDJ TE KURVA!-ordította a matektanár magából kikelve, pofonokkal adva nyomatékot szavainak. Legnagyobb sajnálatára Ljubov semmi jelét nem adta fájdalmának, így megragadta szőke haját és átrántotta a pad felett. Nagyot koppant a parkettán, de még csak egy árva nyögést sem sikerült kipréselnie a gyerekből. János agyát elöntötte a szar, felemelte az engedetlen diákot és a falhoz vágta. Erre már a hátsó sorokban is felkapták páran a fejüket. János kétségbe esett. Két zölden világító szempár meredt rá a szőke hajzuhatag alól, hátamögött az osztály feszülten várakozott. Nem volt jobb ötlete, belerúgott párszor Ljubovba, hátha megtöri, de a lány nem reagált, nem emelte védekezésre a karját, nem sírt, egyszerűen hagyta hogy a csizmás láb belétaposson újra és újra egészen addig, míg egy szék alacsony ívben át nem szelte a terem légterét, és fejbe nem találta Jánost. A tanár kizökkent az eddigi tevékenységéből és hátrafordult.
Nem volt nehéz kitalálnia, hogy ki hajintotta el a széket, hiszen egy valaki állt a teremben rajta kívül: Nilo. János döbbenten meredt a lányra, épp szólni készült valamit, mikor észrevette, hogy Nilo keze a padtársa széktamláját markolja. Nilo alacsony volt, szűkszavú és veszélyes. János tudta, hogy problémás gyerek, így nagyon lassú mozdulatokkal távolodni kezdett Ljubovtól, kezével úgy hadonászott Nilo felé mintha valami kóbor kutya lenne. -nyuga...-kezde volna, ám ekkor a másodperc tört része alatt a szék eltűnt Nilo padtársa ülepe alól, és a korabbinál jóval gyorsabban, nyíl egyenesen derékmagasságban átrepült a termen, majd ülőkéjével eltalálta jános ágyékát, háttámlájával pedig néhány bordáját. A tanerő ájultan roskadt össze. Egész hátralévő életében impotens lesz és nehezen fogja venni a levegőt.
Ljubov a falnak támaszkodva felegyenesedett, és elsetált az ajtóig.
-menjünk?- kérdezte, és Tomra majd Nilora nézett. Azok ketten egy pillanatnyi habozás után követték. Ljubov Tom vállába kapaszkodva csoszogott a folyósón, Nilo utánuk ment pár lépéssel.
-hová megyünk? - tette fel a logikusnak tűnő kérdést?
-a tóhoz, nagyon meleg van,válaszolt Ljubov és Tom egyszerre. -csak azt nemtutom ki a negyedik...-tette hozzá a szőke lány. Nilo értetlenül hátranézett; mögötte egy alacsony szőke hajú fiú jött ki a teremből és somfordált utánuk!
-Hedvig?! Te miért jössz?!- fördmedt rá Nilo.
-Had jöjjön- mondta Ljubov.
Hedvig is az osztálytársuk volt, Nilo és ő már régóta ismerték egymást. Ellentétben Tommal és Ljubovval, akik csak a múlthéten kerültek az árvaházba, ők már több éve itt laktak és tanultak. Gyorsan beszaladtak az árvaház épületébe, a szobájukban összepakolták a személyes cuccaikat. Nilo belökte az igazgató irodájának ajtaját, nem volt senki a helyiségben, a fiókban talált némi készpénzt, azt elhozta.
Fél órán belül elhagyták a várost. Szinte fel sem fogták hogy épp az imént hagyták ott az egyetlen menedéket, ahol szállást,ételt, és valamiféle oktatást kaptak szüleik halála után.
Ljubov kevéske személyes targya amit magával hozott jóformán csak könyvekből állt illetve különböző újsagokból kivágott cikkek gyűjteményéből. Legtöbbjük az űrutazásról, a Sunbow űrhajóról és az első holdraszállásról szólt. 1969-ben Fred Haise és James Lovell elsőként léptek egy másik égitestre, a Holdra, ők találtak rá az űrhajóra, amit később Sunbow hajónak neveztek el, és amelynek felfedezése örökre megváltoztatta az emberiség elképzelését saját magáról és a világról. Ljubov pedig valamiért egészen kicsi kora óta érezte, hogy kapcsolatba kell kerülni ezzel a hajóval, és rajta keresztül a világegyetemmel.
VOUS LISEZ
4 Balfasz És A Holdraszállás
Science-Fiction4 hülyegyerek a kezébe veszi a sorsát, határ szó szerint a csillagos ég.