A történet Mary halála után játszódik.
----------
Sherlock a történtek hatására mélységes bűntudatba süllyed, és "fájdalmas" utakon próbál kilábalni belőle, miközben lassan megérti saját érzéseit.
----------
Ez a kis történet egyfajta érzelmi "utazás". Talán kissé túl érzelmes is lett Sherlockhoz képest, de nálam nem létezik túl sok érzelem. 😊
Aki idegenkedik a lelkizős Sherlocktól, az inkább ne olvassa el!
*****
Olyan volt, mint egy furcsa, szürreális film. Néha mintha lelassult volna, máskor pedig eszeveszettül pörögtek a képkockák. A jelenetek olykor összemosódtak, nem volt szünet, nem volt semmi, csak egy értelmetlenül összegyúrt massza, mely valahol mélyen lenni akart valamivé.
Szerette volna ő irányítani a filmet, írni a forgatókönyvet és eljátszani a szerepet, amit kapott, de úgy érezte kicsúszott a kezéből az irányítás. A film immár magától pereg és ő nem tehet ellene semmit, nincs beleszólása.
Valaha - nemrég - még volt valaki. Még hitte magát valakinek.
"Sherlock Homes"
Ki volt ő valójában?
Ki mondja meg az igazságot?"Az igazság nem létezik!"
"Nem létezik!"
"Nem létezik!"- Nem létezik... - motyogta magában. Egyedül volt, és mégsem. Elméje ugyanis nem hagyta nyugodni, szüntelenül ostromolta azokkal a gondolatokkal, melyeket leginkább távol akart tartani magától.
Napok óta - vagy tán hetek óta? - zajlott ez az őrület, ám ő nem érezte magát őrültnek. Vajon ez mindig így van?"Ki vagy te?"
- Elég... - Hangja erőtlen maradt elméje akaratával szemben.
"Egy drogos vagy."
"Csak ennyi."- Nem. Nem...
"Miért hazudsz, Sherlock?"
A hang ezúttal Mycrofté volt. Szinte látta maga előtt azt a fölényes, mindentudó vigyort, amit mindig is útált. Látta a bátyját az esernyőjén támaszkodva, miközben egy drága öltönyben fölé tornyosul és vádlón kérdőre vonja.
Hogy elhessegesse a képet, mérgesen felpattant a kanapéról.
*reccs*
Lenézett a lába elé, és egy törött fecskendő darabjait látta a szőnyegen szétterülve.
- Nem vagyok drogos... Nem... Nem vagyok - hajtogatta.
Filmbe illően lassú léptekkel indult el az ablak irányába, majd mikor odaért, egy hirtelen mozdulattal félrehúzta a függönyt.
A hatás nem maradt el.
A Nap sugarai megtalálták naguknak a szabaddá tett utat és reggeli világosságba öltöztették a szobát.
Sherlock hátrált egy, majd két lépést és az arca elé emelte mindkét kezét.
A fénynyalábok mintha éles tűk lettek volna. Karcos hegyükkel a bőrébe martak és otthagyták apró névjegyeiket.Aztán hirtelen... az érzés szertefoszlott, mintha sosem lett volna.
Sherlock leengedte a kezeit és csak állt ott a szoba közepén. Nem mozdult, holott a világ élt körülötte. Hirtelen kiélesedett minden eddig értelmetlen és homályos részlet.
YOU ARE READING
Sherlock novellák
FanfictionRövidke Sherlock sztorik! Az írások Johnlockot tartalmazhatnak! (És fognak is... 😉)