Angels of death Demonic world (SZÜNETEL)

1 kezdetek

Üdvözletem minden ide tévedt kedves olvasónak! Hogy pontosan miről fog szólni ez a könyv? Ahogy a cím is elárulja ez a Snt(Satsuriku no tenshi) más fajta világában játszódik! Hogy kell ezt érteni? Zack egy démon, Rachel pedig...majd megtudjátok mi! A lényeg hogy egy démoni világban vagyunk. Jó olvasást kívánok a könyvhöz!

Reggel az ajtómon kopogtató ujjpercek ébresztettek fel,egy idő után az öltözködésem megzavaró édesanyukámra meredtem kék íriszeimmel. Viszont az övé-ahogy tegnap este óta-nem találtam azt a szikrát ami a boldogságáról, öröméről árulkodnak. Az okát nem tudtam de egy aprót megrémisztett. Ujjai a fehér inge alját szorongatták és lassan a bőr színüket elveszítve elkezdtek haloványabbak lenni. Feltekintve rá néztem arcára. Néhány, az öregedéssel járó ránc jelent meg szeme alatt, arca kicsit, alig láthatóan sápadt. Nem értettem mi történhetett tegnap este óta, de nem mertem rá kérdezni. Cserepes ajkait lassan húzta résre és adta ki elhalt hangját:

-Látom elkészültél, - eröltetett egy mosolyt magára -indulunk!

A lépcsőn követve, az ajtón kilépve néztem vissza a házra. Mintha most látnám utoljára ezen a napon. Beszálltam a fekete autóba és amíg a motor nem bőgött fel és indultunk el addig a kezemben szorongatott zsebkendőt néztem amit anya nyomott még indulás közben a kezembe. Egy cím volt rajta macska kaparással rá firkantva. Gondolataimból a kocsi hátulját kinyitó apám rántott ki. Lábaim ahogy a hideg macska köves utat érték villám ként csapott belém a felismerés. Ez nem az a templom ahová eddig jártunk! Nem értettem hogy miért vagyunk itt de nem mertem rá kérdezni. A szüleim követve hirtelen megtorpantam a nagy fakapu előtt.

-Rachel! - apám hangja rideg volt, erőszakos-Minek állsz az út közepén? Gyere be!-

Valami rossz van itt.-suttogom és az eddig csendben figyelő nőre nézek.

 Sejtettem hogy tud valamit. Hogy nem véletlen jöttünk ide, de hogy miért az még köd a szemem, elmém előtt.

-Hülyeségeket beszélsz! - csattant fel az apám, nyakán egy ér ki is dagadt-Egyszerűen csak egy új épületbe jöttünk! Ne húzd az időt! - ragadt meg csuklom-nál fogva.

 Nem akarok bemenni! Valami rossz, sötét van bent! Anyám arcán egy veríték csepp folyt le és próbált a vállam-nál fogva beljebb tolni. Cipőm talpával igyekeztem visszafogni az engem húzó, toló erőt. Végül nagy nehezen betuszkoltak a helyiségbe. Apám ezt nem hagyta szó nélkül és mire észbe kaptam már javában veszekedtek, hirtelen elment az életkedvem és csak arra gondoltam hogy ez nem az első esett hogy vitába kezdtek miattam. Minden este hallottam a vitákat és hogy engem szidnak. Olyan érzést keltettek bennem hogy nem is akartak, nem is vágytak arra hogy legyen egy gyerekük. Azon gondolkodtam hogy még miért élek, abban a percben halottnak kellet volna lennem mikor elkezdődtek ezek a folyton-folyvást rólam szóló viták.Nem értem, ha ennyire nem szeretnek akkor miért nem dobtak ki? Miért nem dugtak be egy árvaházba vagy egy kolostorba? Mi értelme van annak hogy itt legyek? Hiszen...nem akarnak! Semmit sem éreztem abban a pillanatban ahogy ezt végig gondoltam. Semmit. Ez ijesztő lett volna. A szememből kihalt a tűz ami eddig éget, csak a parázs maradt meg de az is elvesztette erejét és csak a hamu feküdt a semmiben. Anya sápadtan nézett rám majd közelíteni kezdett felém, viszont a keze ami felém nyúlt már soha nem érintheti meg arcom. Apám a torkának ugrott, közbe artikulátlanul kiabált. Nem tudtam mit kellene tennem. Állítsam meg? Vagy segítsek? Semmit nem tudtam abban a pillanatban. A férfi örülten forgó szemekkel nézett rám.

-GYERE IDE KÖLYÖK ÉS IGÉRD MEG HOGY ELFELEJTED AMIT LÁTTÁL!

Lassan hátrálni kezdtem, de nem bírtam hová futni. Az apám torkomra fogva ordibált. Becsuktam szemem és vártam a halál édes mámorát. Ekkor viszont a fájdalom ami eddig nyakam szorongatta ellágyult majd egy fájdalmas hangot hallok. Az apám fejetlen testét látom a földön vonaglani. Feltekintve egy démon állt előttem. Úgy nézett ki mint egy magas, fiatal férfi, aki-mint általában mindenki-rendszeresen emberi ruhát visel, mint egy rozsdás színű kapucnis pulcsi és piros nadrág, de a leginkább kiemelkedő tulajdonságok nem emberi jellemzők voltak. Nagy, fekete szárnya volt, hosszú és hegyes szarvai, és egy farok egy kis csomóval a végén. A szeme különböző színű volt, az egyik szeme sötét volt és ember szerű, a másik pedig sokkal aranyszínűbb. A kezeit és az arcát rengeteg rongykötés borította,a testét is biztos rengeteg kötés takarhatja.