Véres szerelem

2. rész

Ahogy kiléptem, lágy szellő simogatta arcomat, éreztem a fák illatát, hallottam a tücskök ciripelését. Egészen megnyugtató volt... Mindig is imádtam sétálni az éjszakában. Minden olyan békés, csendes, nem hallom az embereket, a forgalmat. Utolsó nyugalmas órám volt ez, jobban kiélvezem, ha tudom mi vár rám. Gondolataimba egy telefoncsörgés vájt utat, apa hívott.
-Elena, mégis mit képzelsz magadról!? Szó nélkül csak úgy elmész itthonról azzal a seggfejjel?-csattant ki.
-Ne beszélj így róla! Ő az egyetlen aki szeret engem, nem úgy, mint a saját apám! Aki nem szólhat bele az életembe, már 18 vagyok te jó ég!-válaszoltam vissza indulatosan.
-Teljesen mindegy hogy hány éves vagy, amíg az én házamban élsz, azt csinálsz amit én mondok! Megértetted? Nagyon remélem hogy többet ilyen nem fordul elő, majd még beszélünk! Szia.-elköszönt, majd letette a telefont, ami már zúgott az ordibálásától.

Hát persze. Tipikus szülői válasz. "Azt csinálsz amit én mondok, amíg én tartalak el."
Jonas tudta, hogy ez engem annyira nem érdekel, szóval nem is foglalkoztunk a témával, helyette inkább más dolgokat csináltunk. :D
2 csók közben megrezzent a telefonja, sms-e érkezett. Hirtelen kezébe vette, majd valami kiült az arcára. Valami nyugtalanító, fura érzés. Megkérdeztem tőle, hogy baj van-e, de lerázott egy laza "dehoggyal". Hát jó, majd elmondja ha akarja. Viszont kíváncsivá tett a dolog.

Kételkedve néztem rá, ezt sajnos észre is vette.
-Elena, tényleg nincs baj, nyugodj meg végre. Csak a tesóm üzent, James. Megfázott.
-Nyáron megfázni?
-Hát, neki sikerült.-nevetett. Tudod milyen gyenge a szervezete szegénynek.
-Ja.. Hát akkor jobbulást neki.-mondtam furcsa hangsúllyal.
Elhittem, hogy nincs komolyabb baj.
Rosszul tettem.

Sétáltunk tovább, majd színes fényeket láttunk cikázni a sötét égbolton. Ez azt jelentette, hogy már közel vagyunk, kezdődhet a szórakozás.