A fehér lepedőt most összegyűri a kötődés,
Ártatlan lényem megtámadja a fertőzés.
Néhány apró moraj,pár felnyögés.
Oh igen,ez már az utolsó mérkőzés.
Levegők hada,csókok tengere,
Tökéletes befejezés a végére.
Sóvárgások,mint vadállat szomjazva a vérre,
Így szomjazunk mi is az igazi szenvedélyre.
Lefekszel mellém cigarettát gyújtva,
Én csak fekszem füstködbe borulva.
Mellkasodra hajtom lihegő,fáradt fejem,
Te pedig óvatosan megfogod a kezem.
Látom rajtad az oroszlánt,mely kitörni kész,
Ekkor felemelődik az összekulcsolt kéz.
Tüzes,vad csókok a nyakon,
Testedre újra szomjazom.
(2016.12.05)
-Miss.N
