020.

695 119 8
                                    

másnap meglátogattalak a kórházban. nem engedték meg, hogy sminket hordj, így az iskolából páran látták az igazi éned. szomorúbbnak látszottak, miután szemügyre vették a valódat, megtartották az ajándékukat és azt mondták gyors felépülést kívánnak.

mikor besétáltam úgy néztél ki, mint aki meg akar halni. a bőröd kiszáradt és sápadt volt. tudtam, hogy nem akartál látni, de ezzel ellentétben akartál is.

bementem és leültem a kórházi ágyadra, szorosan megöleltelek, talán annyira szorosan is, hogy a tüdőid fájtak. elkezdtél sírni, ahogy én is. bocsánatot kértem azért, amiért bántottalak és fájdalmat okoztam.

miután befejezted a sírást a szoba újra csendes lett, egész addig, míg újra fel nem hoztad azt a kérdést, amit soha nem értettem, "yoongi, még mindig szép vagyok?"

TBOWMDonde viven las historias. Descúbrelo ahora