To be afraid or to live?🤔

Do not wait any longer✨

▶️ Már reggel mikor felkeltem éreztem, hogy ez nem egy átlagos nap lesz, nemtudtam miért úgyhogy reggeli szokásom szerint bele néztem a tükörbe és azt mondtam ezt a napot is túlélem. El indultam hát a buszra, a szokásomat megtartva ismét futottam hozzá teszem magassarkúba és szoknyába voltam (innen is tudhatjuk, hogy ez tényleg nem átlagos nap) és most azt gonolod őrült vagyok pedig még nem is ismersz. A buszon a szokásos tömeg és én még mindig ugyanolyan fáradt voltam, mint a többi nap de azt mondtam magamnak ismét: "ezt a napot is túlélem." Beértem Sopronba a barátaim már vártak, hogy együtt mehessünk be suliba. Majd szépen teltek a percek az órák, lassan a sulinak is vége lett. Mivel rövid napunk volt már délben végeztünk volna, de nagy mázlinkra el maradt a  matek óra igy még korábban el mehettünk. A barátnőmmel az előre el tervezett programok szerint haladtunk, tehát el mentünk vásárolni majd ebédelni. Úgy bizony vásárolni és, hogy mit vettem? Egy csodálatos magasarkús boka csizmát ami már rég el nyerte a tetszésémet és egy oldal táskát is vettem mellé. Innentől kezdve egy nagy zöld táskával vonultam a városba mindenhová ahova mentünk. Voltak akik hülyének néztek,  voltak akik csak irigykedő tekintetűket mutatták felém, de ez mind nem számított. Ugyanis nekem az a véleményem, hogy senkit se érdekeljen mit gondolnak róla és a tetteiről mások ugyanis mindenki úgy alakítja az életét ahogyan ő azt szeretné és másnak ehez semmi köze pláne nem beleszólása nincsen! De ez csak az én véleményem, persze ezt is bárki le szólhatja csak engem az nem érdekel.:) Ezek után a tervek szerint ebédezni mentünk, de vajon hova?🤔 Hova máshova ha nem a mekibe? és igen most nyugodtan mondhatod, hogy biztos állandóan ott eszünk és egészségtelen és el fogunk hizni vagy akármi úgysem a te dolgod, de persze mindenki azt gondol és mond amit szeretne a kérdés már csak az, hogy az tényleg valós-e?! A hely teli volt, mi meg egyébként is azt terveztük, hogy nyugalomban eszünk és beszélgetünk. Az ebédünket végül a legközelebbi nyugis helyen az Ibolya tónál fogyasztottuk el 2 jó barátnőnk társaságában. Evés közben a csajokkal ki találtuk, hogy amint végeztünk csinálhatnánk fotókat egymásról és egymással. - az ötlet természetesen Ilonáé volt aki imád fotózni és persze tehetsége is van hozzá. Csodás képek készültek mindenkiről és mindennek ellenére remekül éreztük magunkat  még úgy is, hogy a dolgok nem a tervezettek alapján alakultak. Össze foglalva egy jó nap volt, de ennek itt még nincs vége.⬇️

"Néha azt kívánom,bárcsak olyan lehetnék,amilyen egyáltalán nem vagyok. Spontán. Kalandvágyó. Olyasvalaki,aki csak azért csinál dolgokat, mert az jó. És nem érdekli,hogy mások mit gondolnak arról, ahogy kinéz. Ahogy viselkedik. Csak egyszerűen szeretnék önmagam lenni.'💪🏽

A csajokkal a buszvégre mentünk, láttunk pár ismerős arcot is, majd el jött az ídő mikor el kellett köszönnünk egymástól vagyis igazábol csak Orsitól, mert ő nem velünk buszozott. Majd Katival és Ilivel fel szálltunk a buszra, természetesen Ili ment előre majd még pár ember akinek bérlete volt aztán pedig Kati és végül én. És, hogy miért nem volt bérletem?🤔
Mert én csak le mentem a csajokhoz egy spontán ötlet végett. Persze mire mi Katival fel szálltunk már nem volt úgy hely, hogy egymás mellé tudjunk ülni ami látszólag el szomorított minket, de próbáltuk a helyzetet pozitívan le kezelni és másképp állni a dolgokhoz. Ugyanis a lényeg csak annyi volt, hogy le jussunk Kapuvárra és együtt lehessünk picit. De sajnos Orsi nem jöhetett velünk, mert úgy volt, hogy ő Ilinél alszik csak mivel Ili szülei nem voltak otthon így nem engedélyezték ezt. Ezek után Kati így szólt hozzám: "akkor üljünk le mások mellé, de próbáljunk úgy elhelyezkedni, hogy közel legyünk egymáshoz." - mondta kissé el keseredetten majd mutatta hova ülhetnénk. Egy néni mellé akart volna ülni és azt szerette volna, hogy én elé üljek (egy srác mellé). Aki hozzá teszem nekem nem volt annyira szimpatikus. (persze tudom, hogy ilyenkor nem ez számit), de volt vàlasztási lehetőségünk akkor miért ne választhattunk volna? Ugyhogy én ki gondoltam valamit majd így szóltam: „ülj te a srác mellé akit mondtál én pedig le ülök eléd a szimpatikusabb srác mellé. Nem kellett több az aranyosnak tűnő srácnak, mert egyből el vette a táskáját a mellette lévő ülésről majd kedvesen rá néztem majd így szóltam hozzá: „ le ülhetek melléd?" - kérdeztem kissé bátortalanul. De a válasz természetesen igen volt - mondta kedvesen. Majd meg köszöntem és le ültem mellé. Egész úton zavarba voltam, nem tagadom a srác eléggé helyes volt és nagyon aranyosnak tűnt. Nem nagyon mertem rá nézni, zavaromban inkàbb a hajamat igazgattam és zenét hallgattam. Végig azon agyalva, hogy a srác vajon hol fog le szállni, hogy mikor kell fel állnom és ilyesmik. Majd telt az ídő egyszer csak Kapuvárra értünk.
Le szállás közben hallkan el mondtam Ilinek, hogy milyen helyes fiú mellett ültem. Ili így szólt: „melyikről beszélsz?" - kérdezte. El mosolyodtam majd próbáltam feltünés mentesen rá mutatni a srácra (talán nem vette észre) majd Ili rá nézett és így szólt: de hát én őt ismerem - mondta. Erre én egyből meg kérdeztem tőle kissé izgatottan, hogy mi a neve? Ili pedig már szinte dalolta, hogy Ábrahám Viktornak hívják. Majd mikor le szàlltunk a buszról beszélgettünk még pár percet ez ídő alatt éppen szállt le a buszról az a helyes fiú, hát mit ne mondjak szemeztem vele egyet. Majd el köszöntünk Ilitől és Katiékhoz mentünk, út közben beszélgettünk majd hamar oda is értünk Katiékhoz. Katával a srácról beszélgettünk majd ki jelentette, hogy hang vagyok be jelőlni mire közöltem, hogy ezzel el késett erre azt mondta hang vagyok rá írni mire ismét közöltem vele, hogy ezzel el késett. Pàr perccel később jött is az értesítés, hogy vissza igazolta, hogy ismer és vissza írt egy „sziát." Egyből mondtam is a báratnőmnek, el kezdtünk sikogatni majd széles mosoly húzodott arcomon aztán észbe kaptam, hogy írni kellene valamit, na de vajon mit? Meg írtam neki, hogy én ültem mellette a buszon mire hamar jött a válasz még hozzá az, hogy: „tudom, nehéz rád nem emlékezni" ezt egy újabb sikítás követte majd el gondolkoztunk, hogy lehet, hogy csak azért írta mert nem fért el tőlem. Majd pár perc gondolkozás után meg kérdeztem tőle, hogy miért mire jött a válasz, hogy: „mondjuk, mert elég jól nézel ki és az a szemezés sem volt semmi" el mosolyodtam majd beszélgettünk tovább szóba jött, hogy helyesnek tartom mire irta, hogy én is az vagyok majd kisebb oktatás után (aminek témajá egyértelműen az volt, hogy a lányok nem lehetnek helyesek maximum szépek) az jött az, hogy igenis szép vagyok. Meg a szokásos alapvető kérdések: életkor, lakóhely, melyik nevemet használom és persze az sem maradhatott ki, hogy van e barátom és ilyesmik. A lényeg, hogy jó ötlet volt ez az egész. Amióta haza ért folyamatosan beszéltünk egészen estig. Egyébként pont aznap volt emlékek éjszakája Fertőszentmiklóson, hívott is engem de nem volt kedvem el menni plusz nem lett volna kivel menjek meg úgy gondoltam, hogy az első talinknak mindenképpen normálisnak kell lennie így hát ezt meg is írtam neki ahogy azt is, hogy inkább legyen a haverjaival és ugy ünnepelje a szülinapját ami ugye 14.-én vasárnap volt. Elég érdekes egy dolog, általában nem aludtam sokat mindig valamikor az éjjel közepén aludtam el vagy másnap reggel mikor mások éppen ébredtek és ez most teljesen máshogy volt, fennt szerettem volna maradni sokáig de pont akkor nem sikerült, de éjféjig fennt maradtam majd szépen fel köszöntöttem őt egy üzenetben majd nem sokkal később el aludtam. ◀️

Folytatás a következő fejezetben!🙈