To be afraid or to live?🤔

The first meeting✨

▶️ Minnél többet beszéltünk annál jobban éreztem magam és nem akartam, hogy ez az egész el vesszen. Gyomor ideggel ugyan, de le beszéltem egy talit szerdára (október 17.-e) mert aznap ugyis Katinál aludtam, aki eléggé féltett és úgy
viselkedett mintha az anyám lenne, ami valjuk be jól esett. :) Majd aztán taliztam a sráccal, persze gyomor idegem volt végig, sőt az elején kissé zavarba voltam ami, mint útolag kiderült neki is feltünt. Egyébként egy padon ültünk jó pár dologról beszélgettünk és sokat nevettünk aminek nagyon örültem ugyanis rég nevettem már ennyit. Beszélgettünk, beszégettünk és beszélgettünk és közben fogtuk egymás kezét majd a semmiből hirtelen össze kulcsoltam ujjaimat az ővével a szív verésem innentől kezdve egyre gyorsabb és gyorsabb volt. 😊 Ő meg csak nézett rám elmosolyodva, mondott is valamit aminek lényege az volt, hogy miért fogom a kezét (persze nem így csak a pillanat hevében kikapcsolt az agyam). Majd a tali végén vissza kisért Katihoz és el kellett köszönnünk egymástól ami kissé nehezünkre esett, mert mindig mikor megöleltük egymást és el köszöntünk egymástól el szomoródtam, de ez csak azért volt mert féltem, hogy ez csak egy álom, nem akartam hinni szememnek és azt hittem sosem láthatom többé és, hogy újra csalódok amit már tényleg nem élnék túl.

✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️
„Soha nem adom fel, ahhoz túl komoly a cél
Mindegy merre visz az ár, vagy hova sodor a szél
Nem ismerek határt, irány a csillagos ég
Vigyázz a sztorim megráz, akár egy villamosszék
Sokszor voltam a padlón mégsem látott senki elveszni
Pedig sokan akarták, hogy ne álljak fel, de nem tudok akkorát esni
Csak szólok hiába köpködtök rám attól csak még erősebb leszek
A kritikusaim ott fulladnak meg, ahol én levegőt sem veszek"💪🏽
✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️✖️

Majd mikor már 4-szerre köszöntünk el egymástól el nevette magát ami egyébként úgy tünt mintha rajtam nevetne és nem pedig velem.. itt fura dolgok fordultak meg a fejemben amik teljesen le hangoltak, mint pl: biztos túl idegesítő vagyok, túl ramenős és hasonlók.. 😕 és nagyon féltem, hogy mi lesz ezek után. Majd amint be mentem a házba Kati egyből kérdezősködött és én már egyből, szinte már dalolva mondtam el neki minden apró kis részletet, miközben azt vártam, hogy végre haza érjen a srác, hogy tudjunk újra chatelni.💬
Mondanom sem kell már akkor nagyon hiányzott mikor tőlem el köszönt. Szerencsére amint haza ért egyből írt nekem aminek nagyon őrültem. Szokásunkhoz hívően megint órákig beszélgettünk, volt hogy a legjelentéktelenebb dolgokról is beszeltünk csak, hogy beszélhessünk egymással. 😄 Úgy éreztem szükségem van arra, hogy újra a közelében lehessek. ◀️
Vajon lett 2. tali vagy itt rosszra fordul a történet? 🤔

Egy idézettel zárom ezt a fejezetet: ⤵️

☯️ „A levél nem elég... a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat." ☯️

A következő fejezetből meg tudhatjátok. Addig is kellemes olvasgatást kívánok! 💻📱📝