Az élet dolgai

Idős néni a buszon

Ha valaki miskolci vagy sokat jár Miskolcra, az tudhatja, hogy vannak új buszok. Nem is annyira újak, 2 évesek már, de mindegy. Ma megyek nagymámhoz a városból, fel kell szálljak egy buszra, történetesen egy 4-esre. A busz Görömbölyre megy, ahol sok idős néni lakik, ezért nem ért meglepetésként, hogy csak én vagyok az egész buszon fiatal. Keresek magamnak helyet, amit végül találok. Egy olyan tipikus egyben van, és elég nagy, de nem annyira, hogy elférjenek rajta ketten. Le is ültem, és az ölembe vettem a táskámat, mert nagyon sokan cipekedtek, és akkor oda tudják mellém rakni a dolgaikat. Egyszer csak jön egy idős hölgy, leül mellém. Említettem már, hogy a szék nem akkora, hogy ketten elférjünk rajta?! Szerencse, hogy nem nagy a fenekem, így elfértünk valahogyan ott. Nagyon szívesen mondtam volna neki, hogy "Ez nem kétszemélyes hanem egyszemélyes, hagyjon már békén!", de hagytam, mert egy az, hogy már csak oda akartam érni, kettő az, hogy én legtöbbször az ilyen helyzetekben is kedves maradok, nem húzom fel magam. De néha elegem van az öregasszonyokból.