Egy csókkal kezdődött

2.

2018.június.03 Vasárnap

A tegnapi nap hamar elment a nagy izgalmak után. Anyával elmentünk egyet várost nézni aztán csak vacsira jöttünk haza. Amit nem hagyhatok szó nélkül ugyanis az egyik kedvencem volt, főtt krumpli hússal és a tetején sajttal. Erre öröm volt hazatérni. Aztán utána már csak az esti teendőim voltak hátra meg egy kis gépezés és zene hallgatás. Az utóbbiak kihagyhatatlanok lettek volna a napomból. Főleg mivel a zenei része BAM volt.

Ma reggel fél 10kor kikeltem az ágyamból, mivel kivételesen nem húzott vissza a puha menedékem. Beágyaztam ahogy tudtam majd a fürdő felé vettem az irányt. A hajamat kivasaltam, viszont sminket nem tettem magamra ugyanis ma nem hiszem, hogy mennék valahova. A pizsimet is magamon hagytam, hisz jó az ide hazára. Majd mindezek után lesétáltam szépen lassan a nappali irányába. Szüleimet sehol sem láttam csak egy kis cetlit a kanapék előtti asztalkán. Amin a következő állt: Kicsim! Elmentünk anyuddal egyet bevásárolni majd meglátogatjuk egyik rég nem látott ismerősünket! Jó legyél, vigyázz mindenre! Majd jövünk, addig is egyél valamit! Puszi! Amint végig futottam a sorokat tudatosult bennem, hogy ma nekem kell reggelit vagy ebédet csinálnom. Amit valljunk be egyikben sem vagyok valami jó. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy megvárom az ebéd időt és csak akkorra csinálok valami szendvics félét. Az még talán menni is fog, aközben semmit sem tudok felrobbantani vagy elégetni.

Amíg el nem jött a kaja idő addig elfeküdtem a nappaliban lévő barna nagy kanapén és telóztam egyet. Átfutottam minden lehetséges közösségi oldalon. Tudni kell, hogy szinte minden híresebb le van nekem töltve. Talán egy fél óra telt el amikor megláttam egy új bejegyzést a koncert eseményénél. Kirakták, hogy mikortól lehet jegyet vásárolni. Ez a nap pedig holnap lesz, azaz hétfő reggel 10 órától. Hihetetlenül felpörögtem a hír láttán, már csak a szüleim tudomására kéne hoznom. Lehet nem fognak túlzottan örülni neki, hogy már ilyen hamar el kell költeni ilyenre a pénzt.

Amint fél 11-et ütött az óra megindultam a konyha felé, hogy összeállítsak valami aránylag finom ennivalót magamnak. Kinyitottam a hűtőt és mindent alaposan átnéztem, hogy miből élünk. Volt mindenféle, sajt, csirkemell, sonka, sajtkrém, saláták és még sorolhatnám. Gondosan kivettem a nekem kellő anyagokat és a kis konyhai asztalra helyeztem őket. Majd a mikró mellett levő kenyérből vágtam fel 2 szeletet, nagyon óvatosan nehogy bajom essen. Nem akarom a véremet adni ehhez. Megfogtam őket majd egy kis tányér társaságában leültem az asztalhoz és neki láttam a készítésnek. Megkentem a kenyereket vajjal, tettem rá sót majd legvégül csirkemell és rá reszelt sajt, ami az utóbbi szerencsémre volt bedobozolva így nem nekem kellett reszelgetni. Valószínű akkor kis körömdarabokkal lett volna pluszba ízesítve. Be is nyammogtam a szendvicseket majd jóllakottan felballagtam a szobámba.

Kora este a szüleim hazaértek végre. Ahogy meghallottam, hogy nyitódik a bejárati ajtó, azonnal lerohantam, hogy elújságozhassam nekik a híreket. Meg sem vártam, hogy kényelmesen beérjenek és esetleg leüljenek, levetkőzzenek, azonnal letámadtam őket.

- Anya, apa! Először is képzeljétek csináltam magamnak kettő szendvicset és nem esett semmi bajom közbe! Ami bármennyire is kicsi dolognak tűnik, nekem nem az. Tudjátok milyen szerencse süti vagyok! - be sem állt a szem egy másodperce sem. Amíg anyum közbe nem szólt.

- Jó Kirim, mindez nem ért volna rá pár perccel később? Még normálisan be sem értünk a lakásba. Ügyes vagy, de had üljünk legalább le, mert téged ismerve biztos van még mondanivalód. - mondta majd levették a cipőjüket és helyet foglaltak a kanapén apával.

- Na szóval a következő hírem az lenne - mondtam majd leültem melléjük egy székre - hogy holnaptól lehet jegyeket vásárolni a Bars and Melody koncertre 10 órától.

- Jó tudjuk mennyire fontos ez neked, szóval semmi akadálya. Holnap megveheted nyugodtan. -monda apum és anya is egyetértően bólintott.

- Köszönöm! Köszönöm! - mondtam majd felpattantam a székről és mindkettőjüket megöleltem.

A napom hátralevő részében összepakoltam a táskám (csak pár füzet kellet a suliba hiszen már szerencsére közeledtünk az év végéhez), tévéztem egyet szüleimmel majd még lefekvés előtt olvastam a WattPad-on pár fejezetet a kedvenc BAM-os storymból.